Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Horváth Ferenc: Még egyszer a szegedi kőbárányról

a török uralom alatt kétségtelen elpusztult. Ha a 17. század végén, s a 18. század elején nem tudnak a monostor látható nyomáról "valami apró kövecskéken" kívül, bizonyosak lehetünk benne, hogy a török által felégetett monostornak a pusztulás után is tekintélyes romjai módszeres kőkitermelésnek estek áldozatul. Mire a falu újraratelepült, a templomromnak már nyoma sem volt. Vizsgálódásunk szempontjából érdektelen, hogy a török uralom alatti, vagy a felszabadulás utáni építkezések során hordták-e el köveit. Ilyen mennyiségű építőanyagra a környékben csakis a szegedi vár kijavításához, vagy újjáépítéséhez lehetett szükség, minek során csaknem valamennyi középkori szegedi templom köveinek jórésze is a szegedi vár falába került. Nem lehet kétséges, a módszeresen lebontott és elhordott dorozsmai monostor is erre a sorsra ju^ tott. Hogy éppen a kőbárány melyik templomhoz tartozhatott, annak eldöntésére sem a sokat idézett hagyomány, sem ez újabb, immár második "perújrafelvétel" nem elegendő. A faragványok kőzettani vizsgálata és új régészeti adatok előkerülése talán majd lehetővé teszi, hogy egyszer újra szóljunk a szegedi kőbárányról. Jegyzetek 1 Szegfű László - Nagy Zoltán - Horváth Ferenc: Szeged, "vár" és a Boldogasszony templom = Szeged története 1. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 291. 2 Reizner János: A régi Szeged II. A kőbárány és a kun puszták pere. Szeged, 1887. Cs.Sebestyén Károly: A szegedi vár legrégibb története. Dolgozatok, 1926, 144-154.; Uó: Szeged középkori vára. Szeged, 1928.; Uő: Szeged középkori templomai, Szeged, 1938., Bogyay Tamás: Isten Báránya, Adatok az Árpád-kori