Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Horváth Ferenc: Még egyszer a szegedi kőbárányról

Horváth Ferenc: MÉG EGYSZER A SZEGEDI KŐ-BÁRÁNYRÓL Szeged Árpád-kori építészettörténetének egyik legbecsesebb emléke, a helyi, több száz éves hagyományban "kóbárány" néven ismert Agnus Dei faragvány. Ma - legóvatosabb számítással is - harmadlagos helyén, a Dömötör-torony helyreállítás alkalmával újonnan nyitott bejárata fölött egyelőre még ugyanúgy dacol az időjárás viszontagságaival, mint a kutatóknak azzal a meg-megújuló igyekezetével, hogy eredetére fényt derítsenek. Amikor a Szeged története 1. kötetéhez készítettük tanulmányunkat, magunk is úgy tartottuk, a nevezetes faragvány nagy valószínűséggel köthető Szeged egyik legrégebbi középkori templomához, a vártemplomhoz.

1 Ez a megállapítás ugyanis logikusan következik a korábbi kutatásokból, melyeket Reizner János, Cs.Sebestyén Károly, 2 Bogyay Tamás és Nagy Zoltán összegeztek. Az elmúlt évben Zombori Istvánnal sajtó alá rendeztük Kováts István építőmester kéziratos naplóját, amit a szegedi vár elbontása alkalmával előkerült kőfaragványokról készített. Tanulmányunk lektora, Lakatos Pál tette föl a meghökkentő kérdést: végérvényesen tisztázottnak tekinthető-e a kóbárány eredete? Akkor, jegyzeteimet újra olvasva, s az erről megjelent írásokat újra elemezve született bennem a "perújrafelvétel" gondolata. A kóbárány kalandos útja valójában a 18. század elején indult. Ekkor figyeltek föl ugyanis a vár falában elhelyezett Isten Báránya-ábrázolásra. Első említéséből kétséget kizáróan bizonyos, 1721-ben már a vár falában található. Felfedezését Szegednek a német lovagrenddel Dorozsmáért és a kun puszták birtoklásáért folytatott hosszas perének köszönheti. Mint köztudott, I. Lipót a