Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Kürti Béla: Csongrád megye avar kori településtörténetének vázlata

már említett feudalizálódás következtében a földművelés szerepének megnövekedésével, az állattenyésztés külső területekre való kiszorításával összefüggő fokozottabb letelepülésből; másrészt a keleti jövevények okozta népesség-szám növekedésből. Késő avar kori lelőhelyeink nagyjából kitöltik a megye egész területét, elhelyezkedésükben azonban - a korábbi időszakokhoz viszonyítva - bizonyos átrendeződés figyelhető meg. A Marostól délre eső terület elveszti korábbi jelentőségét /itt alig néhány indás veretet és összesen két griffes sírt ismerünk/; lakosai a jugoszláviai leletek felszaporodásából ítélve talán délebbre húzódtak. E terület szerepét a Tisza jobb partján a Maros-torokkal szemközti terület nagy lélekszámú késői temetői veszik át. A megye északi részén az új centrum 5zentes tágabb környéke lesz; a késő avar kor közösségei sűrűn betelepítik azt a vidéket. A Körös-torkolattal szemben, Csongrád város területén és környékén ugyancsak feltűntek a kései megtelepedés nyomai. Ez az időszak nemcsak a kor jellemző tárgyainak nagyszámú elterjedésével jellemezhető, hanem egyben a társadalmi fejlődés továbbhaladásával, a társadalmi ellentétek további differenciálóriásával is járt. E folyamatot elsősorban a nagy, általában a békés, falusi fejlődés tükröződésének tartott többszáz sírós temetők részletes elemzésével ill. más temetőkkel való egybevetésével lehet megfigyelni és szemléltetni. Míg a korai avar kor temetőinek nagy részére a fegyveresek magas arányszáma volt jellemző; más szóval: magas volt a fegyveres szabadok aránya; addig a kései nagy temetőkre éppen a fegyverek hiánya, alacsony száma a jellemző /pl. Szentes-Kaján: 459 sírból egyetlen kard került elő. KOREK 1943/. Ebben az időszakban ugyanakkor megjelenik egy újabb típusú temető /azaz közösség/ is: kis lélek-