Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Moldvay Gézáné: Gyöngyvirágos tölgyesek

Moldovay Gézáné: GYÖNGYVIRÁGOS TÖLGYESEK A természetes növénytakaró hazánkban is kevés helyen maradt meg. Alföldünk mai képe sem emlékeztet az egykori erdőssztyepp nagykiterjedésű erdeire, melyeket lápok, mocsarak, ligetes rétek tarkítottak. A táj arculatának megváltozását főként az erdők hihe tétlen mértékű kiirtása idézte elő. Legnagyobb mértékben török uralom idején tizedelődtek meg erdeink, majd a tele pülések építkezései igényeltek nagymennyiségű faanyagot. A XIX. században kezdődő vízszabályozás: a mocsarak, lápok vizének elvezetése és a folyómedrek szabályozása következtében a talajvízszint jelentősen lecsökkent -- ez újabb , vízigényes fafajok pusztulásához vezetett. A mező gazdasági területek is rohamosan terjeszkedtek az erdők rovására: ma Alföldünk 95 h-a mezőgazdasági termőterület! így alakult ki a mai - másodlagos - alföldi táj: a puszta. Bár az Alföld-fásítás eszméje 1739-ben megszületett, törvényerőre emeltetni csak 1923-ban sikerült Kaán Károlynak, a magyar állami erdészet vezetőjének. Az Alföld erdősültségének alakulása 1925 A,3 \ 1946 4,7 % 1965 8,7 % /Keresztesi Béla: Magyar erdők, 1971/ A táblázatból kitűnik, hogy jelentős eredmény csak a felszabadulást követő években mutatkozott, akkor azonban húsz év alatt szinte megkétszereződött az erdőállomány. Az erdészeti gazdálkodás igényei szerint az ültetett fák a rövid vágásfordulójú, így gyorsabb hasznot