Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

IRODALOMTÖRTÉNET - Lengyel András: Egy elfelejtett szegedi író: Hegyi András

föltétlenül jobb, izgalmasabb író, s ha az ösztönző Tömörkény, vagy a más alkatú Móra színvonalát nem is éri el, a szegedi irodalom külön hierarchiájában helye közvetlenül 5 alattuk van. De mi tudható egyáltalán róla? Mi az, ami ma róla elmondható? Élete, sajnos, röviden összefoglalható. 1896. november 11-én született Szegváron, paraszt szülök gyermekeként. Származása, jóllehet nem folytatta szülei életét, meghatározó lett számára, miként az is, hogy hamarost, még gyermekként, gyermekparalízist kapott s e kór, mely féloldalára megbénította, élete végéig elkísérte s alkalmatlanná tette a paraszti életre. Valdszí nűleg szülei is ezért vállalták, hogy - ha nagy áldozatokkal is - gimnáziumba járatják. Középiskolai tanulmányait Szegeden végezte; a világháború kitörésének évében érettségizett. Hogy érettségi után mihez kezdett a nyomorék fiatal ember, nem tudjuk. írói ambíciójának elsó jeleiről is csak 1917-től vannak adataink. A Szegedi Híradóban és Móra lapjában, a Szegedi Naplóban jelentkezett írásaival 1918-ban, tudjuk, ő vetette föl az ötletet is, amelyet azután Juhász is, Móra is a magáénak vállalt: Dózsa Györgynek állítson Szeged szobrot. Ez a terve már jellem ző rá; egyaránt mutat paraszti orientációjára és válságérzékelésére. Ekkoriban ismerkedhetett meg személyesen Mórával, Juhásszal, s a literátus rendőrtiszttel, Szalay Józseffel, aki hivatali hatalmával sokakon segített s akinek révén utóbb Hegyi is álláshoz jutott. A húszas évek elején kistisztviselő lett a rendőrségen, évek hosz szú során át aktákat gyártott, útleveleket állított ki. /Érdekességként említhető meg, hogy ő állította ki Juhász Gyula útlevelét is./ Dózsa-cikke okán Péter László a forradalmak szegedi publicistái közé számítja, igazában azonban - mint Péter