Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

MŰVÉSZET- ÉS IPARMŰVÉSZET-TÖRTÉNET - Szuromi Pál: Átváltozások, Gulácsy Lajos iróniája

Ugyanakkor az is nyilvánvaló: ez a képzet is ugyanahhoz a középkori gondolatkörhöz kapcsolódik, mint ahonnan a karneváli víziók eredtek. Érdekes azután, hogy a Varázslónak titulált Kaszás bohóc

ban jóformán szintetizálődnak a korábbi látomások. Itt a hegyes süveg díszítése némileg a barlangrajzokat idézi, míg a kasza és a kézben tartott apró figura valamiképpen a teremtés és a pusztítás, az élet és a halál antinómiáit jelképezi. Az ember és játékszerei, ember és teremtményei témakör különben a Fantasztikus jelenet

ek lapjain is viszszaköszön. Tudjuk: Hoffman mese-víziói is hatással voltak Gulácsy képzeletére. Mint ahogy az is ide kívánkozik, hogy Kondor Btíla is hasonló képletekkel operált, amikor tragikomikus emberi látomásait megfogalmazta. Gondoljunk csak a Darázskirályrs vagy a Rakétakilövó állvány

ra, ahol az apró embertömegeket nagyléptékű arcokkal konfrontálja. Tanulságos lenne kideríteni: van-e reális alapja e kézenfekvő analógiának. Ahogyan az sem mellékes, hogy Gulácsy Lajos ironikus valóságlátása talán leginkább Ensor gunyoros moralizálssával rokonítható. G is előszeretettel fordul a karneváli felvonulások felé, s a riasztó maszkok sokféleségével érzékelteti az elidegenedett, színházzá változott modern valóságot. Gulácsy fintorát mégis árnyaltabbnak, mélyebbnek tekinthetjük. Lényegében olyannak, amilyen Kondoré is volt. Elvégre egyikük sem volt fölényes kívülálló. Úgy nevettek az álszent és konzervatív világon, hogy közben az irónia nyilaival magukat is célba vették.