Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

MŰVÉSZET- ÉS IPARMŰVÉSZET-TÖRTÉNET - Dömötör János: Vallauris és Vásárhely testvérvárosi együttműködésének két évtizede

Dömötör János: VALLAURI5 ÉS VÁSÁRHELY TESTVÉRVÁROSI EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK KÉT ÉVTIZEDE Vallauris és Hódmezővásárhely légvonalban is több mint ezer kilométer távolságra fekszik egymástól. Vallauris a francia Riviérán, Vásárhely a magyar Alföld délkeleti csücskében. Vallaurist a tenger, a közel-hegyek és a távol-Alpok magas csúcsai jellemzik, Vásárhelyt viszont a téres-tágas végtelen róna, itt-ott néhány ritkuló tanya tájképi foltja határozza meg. Vallauris a nyugat-európai városi fejlődés útját járta, két-három emeletes zsalugáteres házakkal, szűk utcákkal. Kijjebb a helyi provençal építészet egy-kétszintes házai, villái, a külső körben pedig a modern építészet kockaházai találhatók. Vásárhely városképében az eklektika a meghatározó, mely keveredik a modern városépítés itteni, a Vallauriséhoz hasonló kockaházaival is. A külső városrészekben a széles, nagyportás házak és nem egy helyen sajnos a földes utcák mutatják az urbanizáció eltérő fokát. A táji, történelmi, távolságbeli eltérés ellenére a két város mégis, több mint két évtizede eredményes, hasznos és rendszeres testvérvárosi kapcsolatban áll. Az összekötő kapocs, mely az egymásra találást lehetővé tette, elősegítette,a kerámia mindkét városbeli jelenléte, fontos szerepe volt. Vásárhelyen a hagyomány régebbi, egészen az újkőkorig nyúlik vissza, hiszen már a neolitikum embere felfedezte, hogy a város határában' bőven található a jól alakítható és égetéssel formatartővá váló agyag. Több száz fazekas élt a városban a múlt század folyamán, ma pedig közel háromezret számlál az Alföldi Porcelángyár és a kebelében működő Majolikagyár dolgozó-