Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Vörös Gabriella: Későszarmata – kun kori település emlékei Bordány határából

eredményezett. A lelőhely Bordánytól K-re helyezkedik el egy természetes magaslaton, melynek északi oldalát valamikor egy kis ér határolta. A leletek akkor kerültek elő, amikor a magaslatot 1972-ben megbontották, hogy az esőzésekkor felgyülemlő belvizet gyorsan levezethessék. Kürti Béla egyhetes, gyors leletmentéssel az említett szarmata objektumokon kivül 5 honfoglaláskori sírt is feltárt.

4 /A földmunka gyors üteme miatt nagyobb feltárásra nem kerülhetett sor./ A régész célja és feladata, hogy a rendelkezésre álló adatokat felhasználva, feldolgozva és értelmezve a lehető legteljesebb képet alakítson ki - esetünkben most egy későszarmata népességű falu életéről, lakóiról. Éppen a nagy kiterjedésű, hasonló korú és etnikumú települések segítenek bennünket abban, hogy a kis leletmentések részeredményeit - néha persze csak feltételesen, sok kérdőjellel - egészre kerekítsük. Ezt kellett tennünk a bordányi telep esetében is. Vizsgálódásaink eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze. A kb. 25 X 40 m-es területen feltárt objektumok, házrészlet, szabadtéri kemence, gödör és cölöpsoros gazdasági épület/?/ egymáshoz viszonyított elhelyezkedése és távolsága alapján úgy véljük, hogy a településnek megismert része egyrétegű, azaz egyfázisú és lazs szerkezetű. A fenti szempontok, az objektumok eredeti rendeltetése valószínűvé teszi, hogy egy gazdasági egység - esetleg egy nagycsalád - életterének összetartozó részeit tárta fel az ásató. A bordányihoz hasonlóan a nagymágocsi .településen is megfigyelhetjük, hogy a kemencék a házaktól távolabb helyezkedtek el, feltehetően azért, mert az ittélők féltették éjszakai szállásként szolgáló, gyúlékony anyagból épített kicsi házaikat az esetleges tűzvésztől. A szarmaták könnyen felperzselhető építményeiről Ammianus