Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Fejér Gábor: Két paraszti munkaeszköz (tiló és szőlőprés) készítésmódjának vizsgálata

Feltétlenül említést érdemel munkánk azon technikai nehézsége, melyet az elmélyült, és szakszerű restaurátori munka hiánya okoz. Ennek folytán olyan szerkezeti részletek maradnak homályban, melyek csak a tárgyak szétszerelésével válhatnának láthatóvá. Ezek nélkül, összetett tárgyak esetében csak a legritkább esetben mondható teljes értékű vélemény. A következőkben két fából készült paraszti munkaeszközön szeretném bemutatni az eddig vázoltakat. A tiló 1905 nyarán került a makói múzeumba Kiszomborról, egy a mai napig egyéni gazdálkodó háztartásából. Az oldalán szereplő név egykori tulajdonosának dédapját jelöli, az évszám /1852/ pedig korát is meghatározza. A tiló, melyet a gyűjtés helyén kendertörőnek ismernek, négy becsapolt lábon álló, áttört törzsű készítmény. Kétvályús, fogazott oldalélű, amelyhez két sima élű vágódeszka tartozik, mely fa csapszegen forog és becsapolt csapszeg fogantyúval működtethető. A szerkezeti elemek ismertetése: 1. Láb. Anyaga akác. Nyolcszögletű, felülete gyalult, szálkás. A belet tartalmazza, ezért repedezett. Csapos végét faragással alakították ki, az áthatási élek egyenletlenek. 2. Láb. Anyaga akác. Felülete gyalult, több szálfelhúzással, keresztmetszete szabálytalan nyolcszögletű. Csapos vége faragott, az áthatási él szabályosabb az előbbinél. 3. Láb. Anyaga akác. Felülete bárdolt, keresztmetszete szabálytalan elszedett négyszög. Csap kialakítása az előző tétellel megegyező. 4. Láb. Anyaga tölgy, felülete bárdolt, keresztmetszete szabálytalan hatszög. Csapolása az előző kettővel megegyző. Az 1. láb a faanyag állapotából ítélve mindenképpen