Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: „A nagyokhoz semmik se vótunk” (Társadalomvizsgálat Csongrádon)

nadrágoshon?

" - kérdezték tôle. "Igen". - válaszolta /Hajdúné Kocsis Margit./ Végül három évi várakozás után összeházassodhattak. A lányos háznál nyitott a férj műhelyt. A gazdák lányai szívesen mentek iparoshoz, "mer akkor az onnan ki lett emelve. A városon nem vót annyi munka." A középparaszt apa szabósegéddé lett fiának "kiszemelt egy lányt, negyvenholdast, hogy amellett kevesebbet kell dolgozni /ti. a fiúnak/." /Kókai Márton/. De az apa feltehetően abban is bízott, hogy a fia egyetlen iparosként így jobban ragaszkodik földműves családjához. Tehát az iparos legény jó partinak számított egy gazda és egy kismester családjában is. Az iskolázottabb, városban felnőtt, szakmát tanult legény szívesebben vett el városi lányt. De míg iparos elvett gazdalányt, aki műhely állításhoz segíthette, gazdalegény nem vette el az iparos lányát /Szepesiné/. Városi élethez szokott, esetleg iskolázottabb lányt nem lehetett kivinni a tanyára. Csongrád paraszt és iparos társadalmának csak néhány kérdését érintettük: a középparaszt és nagygazda létet

1 a nagycsalád szervezetében, az öröklés módjában és az iparossággal kialakult kapcsolatában. Mindezt a XX. század első felében, pontosabban a húszas évektől a negyvenes évekig vizsgáltuk recens anyag alapján. Ezzel egy megkezdett vizsgálatról adtunk hírt. - o 1. Kiss István: Csongrád megyei város közigazgatása. 1935. 16. alapján az 50-100 és 10-50 kataszteri hold földbirtokkal rendelkezők sorolhatók ide, akik"az önálló mezőgazdasági keresők 24 %-át jelentik. Adatközlők Csépai Jánosné sz. 1925., Dinnyés János sz. 1910.,