Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Adatok a 18-19. századi alföldi ház konyhai tüzelőberendezéséhez

iegyházára és közvetlen kisugárzási körzetükre jellemző. Meglehet, hogy ez a forma a középtűzhely elcsökevé­nyesedését jelzi, és arra az időszakra jellemző, amikor már nem eredeti funkcióját töltötte be. Bár ennek épp az 1853-as kecskeméti metszet ellentmond, amely főzésre használt középtűzhelyet ábrázol. A tárgyalt tüzelőnek Tápén nagytűzhely , Kiskunmaj­sán - 1827-es nagygerendával datált házban - kerekpatka megnevezését hallottam, Sztrinkó István a bejárt Duna­Tisza közi településeken asztalpadka , tálalópadka elne­vezéseit rögzítette. A 20. századi népi terminológia ré­szint a berendezés eredeti funkcióját idézi / nagytűz­ hely . kerekpadka /. részint másod- vagy harmadlagos sze­repét fejezi ki / asztal- vagy tálalópadka /. Milyen volt az alföldi ház kéménye, amikor még a középtűzhelyen főztek és nem jelentek meg a kemence szá­ja előtti oidalpadkák? - A szakirodalomból ismert - Ba­rabás Jenő mutatta ki 1 -, hogy a pitvar hátsó része fö­lé falusi parasztházakban a 17. századtól építettek ún. szabad kéményt, és ez a fejlett füstelvezető berendezés a 18. században a magyar Alföldön vált általánossá és innen terjedt el az ország más részeire is. Barabás egyik tanulmányában hiányolja, hogy kevés jó szerkezeti rajz készült róla és a leírások gyakran beérték elnagyolt is­mertetésével. A magyarság néprajzában Bátky három sza­badkéményes házról közöl hosszmetszetet, Györffy illetve Gönyey Sándor leíró tanulmányai alapján, ám ezek az ábrá­zolások - keresztmetszet és részletrajzok híján - a sza­badkémény szerkezetéről, formájáról nem adnak teljes tá­jékozódást. 11 Ezért nem marasztalhatjuk el a neves elő­döket; ne feledjük, hogy a népi építészet alapos, minden­re kiterjedő műszaki dokumentációját Vargha László hono­sította meg és tette normává. Ám itt is segítségünkre vannak az archivális forrá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom