Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)
NÉPRAJZ - Juhász Antal: Adatok a 18-19. századi alföldi ház konyhai tüzelőberendezéséhez
kemencés házat mutat /5. ábra/. A konyhaajtóval szemközt, a hátsó fal mellett középtúzhelyet ábrázol, de különoözik is az előzőtől, mivel csak az egyik kemence szája előtt látni keskeny tüzelőpadkát. A bemutatott illetve jellemzett épület-alaprajzokból néhány következtetést vonhatunk le: 1. A 18. század végi szegedi polgárházakban, a város szállásán épült, közel egykorú házakban és 19. század eleji csárdákban ugyanolyan, vagy hasonló konyhai tüzelőberendezést használtak; 2. A külterületi épületek konyhájában előbb csak hasáb alakú, asztalszerű középtúzhely készült, s később építettek a kemencék szája elé oldalpadkákat. Az 1830-as években készült rajzokat Buday Mihály, a város földmérője szignálta, aki jól ismerhette a városi polgárházak meg az alsóvárosi és a tanyai parasztházak tüzelőit is. 3. Sokkal inkább észlelhetők eltérések a városi polgárlakások és a külterületi házak szobabeli tüzelői között, de erre most nem szándékozom kitérni. A Város szállásán, a konyhában 1799-ben a következő főző-sütó eszközöket vették leltárba: 2 vasmacska /a szakirodalomban tüzikutya néven ismert/, 2 nagy vasnyárs, 1 vas tűzfogó, 1 rántó serpenyő, 3 lábú vasserpenyő, v3Sbogrács, 2 nagy cserépfazék. D ' Cserépfazekat kemencében való főzéskor is használtak, de a többi eszköz a nyílt tűzhelyen volt használatos - a Város szállási épületének konyhájában pedig csak középtúzhely állott. Kulcsfontosságú házalaprajzokat közölt Filep Antal a "baromudvaros" telekelrendezést tárgyaló tanulmányában. 7 A rajzokat Kiss Bálint szentesi református lelkész készítette, aki 1799 és 1829 között 7 parochiális . illetve iskolai épület /részben tanítói lakás/ és 1 kántorház állapotát örökítette meg. Valamennyi épület kony hájában , az ajtóval szemközti fal mellett négyszögletes