Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Kőhegyi Mihály: Bálint Alajos (1902-1983)

ányzik nála. Könyvismertetéseit a kritika hatotta át és nem a gyűlölködés. Igazából nem érezte magát jó vezetőnek, egyszerű megfigyelője volt csak régmúltnak, közelmúltnak és jelennek. Csalóka álmok és szivárványos vágyak után futott néha, de tudott küzdeni remény nélkül is, mert tudta, hogy Marathonnál is e reménytelenség győzött. Sok eredménye mellett sem volt céltudatos szervező tehetség, tövises gondjait sem tudta megosztani munkatársaival. A műzeumvezetés napi gondjait igyekezett levenni munkatársai válláról, s hagyta azokat a maguk szakmájával foglalkozni. Mindig új ásatások terveivel volt tele, ám lelke mélyén maga érezte, hogy ezek csak délibábos káprázatok. Az 1950-es évek katasztrófát jeüző, ellentmondást nem tűrő, közhelyeslést kívánó, folyamatos öntömjénezés légkörét nehezen bírta, de később a tanács elvárásaihoz csodálatos simuiékonysággal hasonult át. Szeretett volna visszavonulni a tudományos anyaggyűjtés szűk körébe, de életének második felében ez inkább -csak jőszándék maradt, semmint maradandó cselekedet, hisz nem egyszer a puszta életlehetőségekért kellett megküzdenie. Igazgatói ajtaja és szíve nyitva állt mindenkinek, ki mé zes szóval, álcás jóindulattal jött feléje. Az ocsút nem mindig tudta megkülönböztetni a tiszta búzától s ezért nem egy nagyszájú, handabandázó, mutatványos kollégája nagyobb becsben állt előtte a szerényen, de becsületesen dolgozónál. Nem olyan üveglap volt, melynek felületét folt és lehelet nem homályosítja. S ugyan melyikünk hibátlan? Mindig tudta, hogy a történetírás - s közte a ré gészet - feladata az eszméltetés, tudatossá tevés; az, hogy az embereket megtanítsa felismerni, mit tesznek és hogy milyen összefüggésben van jelenünk évszázados múltunkkal. Az utolsó két évtizedben a részletes kidolgozás ezernyi apró nehézségén megtört lelkesedése. Több benne a lendület, a javulást áhító vágy és hit, mint a végered