Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Csányi István: Egy ismeretlennek hitt Horváth Mihály–kéziratról

Os anyi István: EGY ISMERETLENNEK HITT HORVÁTÉ IIEHÁLY-KÉ2IRATRÓL A szentesi születésű Horváth Mihály, aki szabadságharcunk idején csanádi püspök, majd a Függetlenségi Nyilatkozat után a Szemere-kormány vallás- és közoktatási minisztere volt, a Világost követő megtorlás elől emigrálni kényszerült, löbb, mint tizenhét évi száműzetés után 1867 januárjában tért haza, s igen hamar bekapcsolódott a honi közéletbe. A szegedi Függetlenségi Kör megalakulásakor, 1868 februárjában tiszteletbeli taggá választotta, s a következő év márciusától a város belső kerületének országgyűlési képviselője lett. Az országgyűlés munkájában igen aktivan vett részt; Deák Ferenccel együtt tagja volt a Fiume helyzetét vizsgáié parlamenti bizottságnak, egyik kezdeményezője a vármegyei közigazgatás reformjának. Igen jelentős kultúrpolitikai munkássága: a Századok egyik alapitója, a Magyar Történelmi Társulat szervezője és alelnöke, 1871-től az Országos Közoktatási Tanács elnöke. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az Országos Levéltár létrehozásában. Elmondható tehát, hogy a kiegyezés utáni évtized kultúrpolitikájának meghatározó alakjai közé tartozott. Ezért is meglepő, hogy második mandátumának lejártakor, 1675-ben nem jelöltette magát a választásokon; vissza kivánt vonulni a közélettől. Horváth Mihály-életrajzában Márki Sándor utal arra, hogy idős korára és betegségére hivatkozott ieköszönésekor, s elhatározását levélben tudatta a szegedi pártvezetőkkel. Azok megköszönték volt képviselőjük munkásságát, megállapítva: működése, politikai nézetei teljesen összhangban álltak a szegedi Szabadelvű Kör nézeteivel. Ezen hozzá cimzett felirat kézhez vétele után irta választóihoz búcsúlevelét, amelyet Márki még eredetiben tanulmányozott, a II. világháboní idején