Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: A terhességgel kapcsolatos szokások Makón

/enyhébb/ változatban "nem történik sömmi más, csal: nehezen tanul mog beszélni." A család és a kornyœet tudomásul vette a menyecske állapotát, de az élete - különcsen a szegényebb családoknál - nem változott meg. A napi feladatok továbbra is megmaradtak, amikei el kellett végezni. Mind a gazdák, mind a szegények körében általánosan elfogadott elv, hogy az állapotos asszonynak mozogni, dolgozni kell, mert különben "nagyon megnyő a gyerek", nehezebb lesz a szülés. A gyakorlatban egészen mást jelentett ez a munkavégzés a ga.zdáknál. Ők a nehezebb munka elvégzésére egyébként is szolgálót fogadtak, az asszonyok a háztartásban dolgoztak. Mikor a menyecske várandós lett, jobban odafigyeltek rá. A szegényebb családokban nem engedhették meg a kíméletet, a terhes asszony ugyanazt a munkát végezte, mint teherbe esése előtt. Ennek egyik oka gazdasági jellegű: a kisparaszti gazdaságokban és a napszámosoknál, nincsteleneknél a létfenntartás miatt szükség volt a munkáskezekre, illetve a keresetre. A másik ok gondolkodásukból következik: a terhességet nem tartották betegségnek, igy kíméletre sem tartottak igényt. Ebből adódóan az asszonyok - sokszor a legnehezebb munkát végezve - a végpercig dolgoztak. A terhes asszony étkezésének legfőbb elve az volt, hogy mindent ehetett, amit meg birt enni, ill. ami volt. Tiltott ételek nem voltak, a legtöbb helyen ugyanazt ették, mint a család többi tagja. Egyetlen adatközlőtől hallottam, hogy az étkezés alapján következtettek a születendő gyermek tulajdonságára, abból, hogy ha "savanyát eszik, akkor vörös lösz a gyerök". Azt sem tartották jónak, hogy ha túl sokat eszik az állapotos asszony, mert akkor könnyen elhizhat a baba és nehezen szüli meg az asszony. Ka valamit megkivánt a terhes asszony, azt feltétlenül meg kell adni neki, mert ha nem, valami baja lesz a babának. Kern változott a terhes nő viselete, ugyanazt a .ruhát hordta, mint azelőtt.