Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

NÉPRAJZ - Horváth Dezső: Gelegenye kettő

Horváth Dezső: C-ELEGEMYE KETTŐ Hatalmas bolondságok szoktak történni a Luca napjára /december 13./ virradó éjszaka. Mintha a pokol szabadult volna el. Akkor szabad volt kaput kiemelni és átvinni az utca túlsó végére, az ottani kaput meg idehozni helyette, büntetlenül szét lehetett szedni a szekeret és a ház tetején öszszerakni. Szabad volt szalmával teleszórni az udvart és a gádort, sőt a házba is szabad volt bemenni kotyolni, mert Luca napján mindent szabad. Régen népszokás volt, ma föltehetően rendőrségi ügy lenne belőle. Mit tud erről a ma embere? Szinte semmit. Esetleg a Luca széka ötlik az eszébe, mert arról hallott már valamit. És mi mindent el szabad volt mondani a kotyolás szövegében! Olyasmit is, ami már akkor se viselte el a nyomdafestéket. Szende lányok hallgatták, hogy akkora csöcsük legyen, mint a bugyogós korsó, akkora seggük, mint a kemence szája, és akkora foguk, mint a törekrugő grab

Ián

ak /gereblyének/. Hirtelen ködbe burkolódzott Luca napja. Kérdezgettem embereket /öregeket is/, nem találtam olyat, aki kapásból el tudna mondani legalább egy mondókát, pedig gyerekkoromban mi is tudtunk. Jó érzékkel nyúlt utánuk Diószegi Vilmos, föltehetően az utolsó lehetőséget ragadta meg. A Néprajzi Közlemények I963. évi 1-2. számában közre is adta bőséges gyűjteményét, az előszóban tett Ígérettel: elemző monográfiában együt tesen tárgyalja majd a jeles naphoz csoportosuló összes hiedelmet és szokást, de időközben meghalt. Sajnos, nem akadtam nyomára a monográfiának. Talán nem sértem emlékét, ha "belekanaiazok" témájába, és olyasmiről szólok, amit nyilván érintett készülő vagy lappangó munkájában. Dicsérni való a rádió igyekezete, amellyel régi hagyományaink ébrentartását szeretné szolgálni. Ahogy a ma embere