Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: A népi társadalom vizsgálata a malom életében

A csúváros fogadásának is megvolt az Íratlan szabálya. A hajdani mázsamester igy emlékszik rá: "Mindenki megkinálta őket reggel egy kupica pálinkával, azután meg borral." A nagymalomnak minden őrlŐ3 fontos volt, a másik két malommal a megélhetésért folytatott harcban a cselédtől a kubikoson át a nagygazdáig minden kuncsaftot jól ki akart és ki is tudott szolgálni.. Feltehetően a város többi és más mezővárosok életképes malmai is működtek. De kikből lettek egy gőzmalom molnárai? A molnár családjában gyakran öröklődött a foglalkozás. Illetve a földnélküli vagy kisföldű ember előtt volt presztízse a molnárnak vagy malmi dolgozónak, tehát ilyen ember adta a fiát molnárnak. A vizi-, szél- és szárazmalmok világában a mesterség gyakran hagyományozódott. A parasztember nemigen adta a fiát molnárnak abban az időszakban, mert malomtulajdonossá nősüléssel is csak a legritkább esetben válhatott. A gőzmalmokban a molnár nem tulajdonos, hanem alkalmazott, és ebben a minőségben a lassan kapitalizálódó társadalomban nem tulajdonos szakemberként lett presztízse. Nemcsak a fiúk folytatták apjuk foglalkozását, hanem molnár unokahúgával, lányával is előfordult, hogy malmi dolgozó lett. De ez már az 50es évek történetéhez tartozik. A nagymalom - feltehetőleg a többi mezővárosi gőzmalom is - a földnélküli, kisföldű parasztok és a molnárok, malmi alkalmazottak gyerekeiből nevelte ki a maga szak- és segédmunkásait. A Csongráddal szomszédos mezőváros, Szentes társadalmát vizsgálva hasonló összefüggést találtunk; a kovácsok ás a bognárok szintén az emiitett körből, társadalmi rétegekből kerültek ki. Az előbbi megállapítást kiegészítjük azzal, hogy a tárgyalt korszak vesetői, az igazgató és a főkönyvelő más társadalmi rétegből származott. Az igazgató, Tenyéri Mihály módosabb parasztcsalád gyerekeként négy polgárit végzett. A főI 47