Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

RÉGÉSZET - Szekeres László: Középkori téglaégető kemence Zenta-Mákoson

keresztül, amely elf a tűztér folyosójába nyíltak* A külső árek alakját és méreteit nem lehetett pontosan megállapítani, mert az összefüggéseket ezen a részen is megbolygatták a későbbi beáeésok. A leirt objektum minden része a szűztalajból volt kialakítva, semmiféle hozzáépített konstrukció nem volt megfigyelhető. A kialakított felületek azonban vékony sárréteggei voltak átkenve. A használat következtében az egész "kemence" tökéletesen át volt égve, arra vonatkozóan azonban, hogy azt csak egyszer, vagy esetleg többször vették volna igénybe, nem lehetett támpontokat találni. Az utolsó égetésbői a "kemence" északnyugati sarkában néhány töredékes tégla maradt eredeti helyzetben. A kormeghatározást illetően arra a néhány cserépdarabra kell támaszkodni, amelyeket a déli tűzcsatorna külső felén talál tunic. Ezeket jellegük és alakjuk szerint a XIV. századba lehet datálni. Hogy az itt előállított téglát hol használták fel, arra nem nehéz választ adni: a "kemencétől" alig egy kilométerre délnyugati irányban, a Mákosparttal összefüggően folytatódó magasabb parton, az úgynevezett "Bátkán" találhatók annak a középkori templomnak a romjai, amely már régebben szerepei a régészeti nyilvántartásban. /Korek József: Zenta középkori templomhelyei. Kalangya XIII (1944), 321. (Zorcbor); Szekeres László: Kösépkcri települések északkelet Bácskában. Eorum, Újvidék, 1934. "Bátke" cimsző alatt./ A rendelkezésre álló szakirodalomban a most bemutatott téglaégetőhöz hasonló objektumot nem sikerült találnom. Használatára nézAi-e ezért recens néprajzi adatra kell támaszkodnom. Az Ötvenes években láttam egy báoskai falu határában hasonló elven működő mezei téglaégetőt. Ott a kiszárított válykokből a iöld felszinén csonkakűp alakú piramist raktak úgy, hogy a válykok között járatokat hagytak. Amikor az épitmény készen -.-olt. kívülről pelyvás sárral betapasztctták, a tetején nyi-