Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

SZEGEDI PORTRÉK - Baróti Dezső: Sík Sándor emlékezete

a gondolat és mindjárt megegyeztünk a két melléktárgyban is, amely a doktori szigorlaton szerepel; francia irodalomra és neveléstanra gondoltunk, mint amelyeknek akkori professzorai biztosan segítségemre lesznek a szigorlat keresztülvitelében. A gondolat láthatóan felkeltette becsvágyát és avval váltunk el, hogy hamarosan nekifog a munkának. Többé nem találkoztunk. Azután már a Nagyon fáj - versek korszaka következett." /I. m. 332-333./ Jól tudom, hosszú ez az idézet. Mégsem mellőzhettem, hiszen csak kevesen ismerik, mert egy ma már nehezen hozzáférhető és araiak idején is kis példányszámban megjelent kötetben olvasható. És azt is bevallom, hogy amikor, előadásomra készülve, újraolvastam, megbicsaklott kezemben a toll. Nem tudtam, mit is csodáljak a professzoromban? A mások gondja-baja iránt kitárulkozó nagy szivet, amely egy pillanat alatt átérezte, hogy legjobban épp egy költőnek való munkaterápiával lehet segiteni az akkor már meggyötört lelkű Attilán. Vagy pedig a professzort, aki még a bankett pohárcsengése közben is tudományos munkára inspirál. Valóban nagy kár, hogy a tervezett disszertáció sohasem készült el, hiszen aligha lehet kétséges, hogy verselméletünk bonyolult problematikáját eredeti koncepcióval gazdagította volna. Arról, hogy a sajtóperében tett. vallomásával Radnótit is ő mentette meg a börtöntől, ami szükségképp az egyetemről való kizárását hozta volna magával, többen irtak már. Közeli kapcsolatukat magam is megvilágítottam egy néhány évvel ezelőtt megjelent kötetemben. Ebben Radnóti naplójának azt a néhány sorát is idéztem, amellyel a 'nagy professzor"-nak nevezte Sík Sándort. /

Kor társ útlevelére. Budapest. 1977. Szépirodalmi Kiadó./ És közben a költő sem hallgatott el, sőt hangja egyre tisztábbá és erőteljesebbé vált. Igaz, már Szegedre érkezésekor a korábban meglehetősen avu.lt hangú katolikus költészetünk megfrissitőjét, modern hangjának megteremtőjét é3 a legT-