Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

SZEGEDI PORTRÉK - Gáspárné Zauner Éva: Kerényi Károly szegedi évei

Kerényi körül Budapesten és Pécsett is szenvedélyesen vitatkozó, kutató tanítványok köre gyűlt* Budapesten feledhetetlen órákat tartott péntek esténként abban a XIII. sz. tanteremben, amely a tanítványok számára szimbólummá lett, A legtehetségesebb tanítványok számára megalapította a "Stemma" nevű baráti kört, amelyben a szónak hazánkban akkor még ismeretlen, közvetlen emberi módján igazi tudósképzés folyt: szövegolvasás, interpretáció, újabb tudományos és személyes prcb lámák megvitatása. Mindezek az inspiráló lehetőségek beszűkültek Kerényi körül, amikor Szegedre helyezték. Eleinte csak lejárt s városba, majd ide is költözött, s itt élt 1940-től 1943-ig, bár budapesti óráit egészen Svájcba költözéséig megtartotta. Szegeden szorosabb értelemben vett szaktudományában nem voltak oly

an.kiváló tanítványai, mint pl. a népmese-kutató Honti János, ugyanakkor Szegeden más perspektívák nyiltak meg előtte, amelyekkel szellemi hatása szakterületén messze túlnyúlt. Kerényi fellépése idejében a klasszika-filológia tudománya válságban volt, annyira, hogy Hatvány "tudni nem érdemes dolgok tudományának" címezte. Kerényi egészen újraértelmezte ezt a diszciplínát. Eleinte a szélesebb körű ókortudomány művelését látta feladatának, erről igy nyilatkozott vizválasz tő előadásában, amelyet"Az őkcr vallástörténeti megújhodása" címen mondott el még 1933-ban:" "Az ókortudomány minden új fokán, amelyet a szellemtudományok általános fejlődése során, elért, képes az ókor egy új oldalát megvilágítani s éppen ezáltal a nyugati emberis egriek ebbc'J a kimeríthetetlen kincstárából a maga számára valami újat es fontosat előhozni." Újat és fontosat akart mondani Kerényi Szegeden is. Emlékezetesek órái, amelyeket a bölcsészkar egyik nagy előadótermében tartott. Ezekre az órákra nem csak klasszika-filológus hallgatók jártak, sőt nem csak egyetemisták, hanem a városból is sok érdeklődő, szellemi élményekre szomjas ember. Még az ablakmélyedésekben is ültünk, feszülten várva a töré-