Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: A Tornyai festmény-lelet

tóber 9-én pert inditott a város ellen. Az ügy az akkori legfelsőbb bíróságig, a Kúriáig eljutott és a hosszú pereskedés vége az lett, hogy az elajándékozott művek a városé maradtak, Hódmezővásárhely pedig vállalta, hogy az özvegynek élete végéig havi 125 pengő járadékot fizet. A művek nyugodtan pihentek öt évtizedig a padló alatt. Joggal merül fel a kérdés, miért nem kísérelte meg az özvegy a művek értékesítését az eltelt hosszú idő alatt, hiszen nem élt valami fényesen, évekig komoly fizikai munkát végzett? Két tényező is motiválta magatartását. Egyrészt a per során ismételten azt vallotta, hogy nincsenek nála Tornyai festmények. -Másrészt ennek következményeként attól tartott, hogy életjáradékát elveszti, ha nyilatkozatának valótlansága kiderül, /Az özvegy egyébként, a minden bizonnyal a második világháború alatt általa elrejtett, szintén padló alatti lisztről, cukorról, rizsről is megfeledkezett./ A lelet történetéhez tartozik még az is, hogy Puskás László festőművész 25.000 Pt jutalmat kapott a Magyar Nemzeti Galériától. A lelet további sorsát illetően a döntés a művelődési miniszter kezében van. Az eddig kialakult álláspont szerint a művek zömét illetően a Magyar Nemzeti Galéria és a Tornyai János Múzeum jött számításba, de nem hagyhatók figyelmen kivül, legalább a kiállítási bemutatás mértékéig, a művek keletkezési helyének /Baja, Szentendre/ közgyüjteraényei sem. Naplójából tudjuk, hogy Tornyai eredetileg csak önmaga számára késsitett, publikációs szándék nélküli, ''feljegyzéseknek" tekintette a lelet döntő többségét képező kisméretű /15x20 cm, illetőleg 22x27 cm/ festményeket. Később azonban megváltozott álláspontja, mer;: mindegyiket szignálta, némelyiket kétszer, lent bal és jobb oldalon is /83, 92, 118, 257 stb. scrszámúak/. A kisebb méretűek nagyrészének anyaga egyrétegű falemez. Ezek közül néhány szivardoboz fedélből lépett elő festményalapul. A nagyobb méretűek között vannak