Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: A szürrealizmus iróniája

Tudom: bővebben kellene szólnom a szürrealizmus iróniájának előfeltételeiről. Egyebek közt arról, igazában nem is egy stilusiz-ányzattal van dolgunk. Elvégre a nonfiguratív absztrakció ugyanúgy ide tartozik, mint a naturalisztikus izű előadás. Márpedig a szabadon csapongó fantázia és az aprólékoe kidolgozás találkozása önmagában is a komikus, paradox kifejezés felé közelit! az alkotásokat. De nincs mód itt részletesebb elméleti elemzésre. Inkább nézzünk meg egy-egy jellegzetes szürrealista kompozíciót, s ezeken próbáljuk meg figyelni az ironikus, groteszk szemlélet érvényesülését. Köz ben ne feledjük: e tendencia néhány sajátságos gondolatkörre kerettémára koncentrálódott. Többek között a klasszikus művé szét adaptálására, az elidegenedett emberi viszonyokra vagy a testiség, az érzékiség paraboláira. A következő példák is e szerint alakulnak. Duchamp Mona Lisa parafrázisa még a dadaisták nyersebb, szatirikusabb felfogását idézi. Hisz reneszánsz szépségeszmény ide, időtlen mestermű oda: a mű alkotója egyszerűen fityiszt mutat a történelmi, kultiíráknak. Mint a pajzán gyerekek; bajusszal, szakállal látja el a legendás nőalakot, ezzel valamiféle hermafrodita teremtmény jelenik meg előttünk. Mégis: egy percig sem feledhetjük., alapjában véve a Mona Lisávai szembesülünk. A szürrealisták mindenesetre továbbvitték e múltidéző, múlttal feleselő magatartást. Max Ernest például majdnogynem jogi esetet kreált az egyik legszeiidebb iegliraibb keresztény tematikából: Szűz Mária és a kis Jézus kapcsolatából. Nem elég. hogy ezúttal egy indulatos, fenekeié asszonyságot látunk, ráadásul hároiu tanú is feltűnik a ke pen. A közismert témának itt egy újszerűen kontrasztos váltó zatát kapjuk, amelyik már egészen közei áll a mindennapi élethez. És tényleg: a művész az életigazság, a természetesség nevében karikírozza ki az álszent hagyományokat. Jean Mi ro ugyanakkor a kozmikus vitalitás jegyében adaptálja a holland erteriőrt. Hiába tud.juk, hogy eredendően egy tárgyilagos