Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Nagy Imre: Római kori bronz fogadalmi lap művészettörténeti elemzése
jelen ábrázolás istenalakjainak legfontosabb tulajdonságait fedi ei: nevezetesen a klasszikus istenalakoktól való különbözőségüket.'* 5 Ezt a megközelítést is lehetségesként elfogadva, jelen vizsgálat célja éppen az lenne, hogy az attribuciés jelek és a szembejöhető klasszikus görög-római, illetve kelta mitológiai 1 Stentipusok sorra vételével megkíséreljük azonosítani, az itt ábrázolt két személyt - kelta istenekként. Ez a megközelítés a korábbi kelta meghatározás puszta felújítása maradna, ha csupán az eddig számításba vett azonosításokat venné sorra, de ezeknél kissé szélesebb keltolégiai vizsgálat szükséges, már csak azért is, mert Nagy Árpád Miklós szavaival: "A kelta értelmezést senki sem fejtette ki részletesen, de nyilván a jellemzőnek tartott kalapács-attribútum szolgált alapjául. n A kelta meghatározással szemben leggyakrabban felemlegetett keleti értelmezés /Kybelé-Sabasios/ érveiről azt mondja, ezek "egyike sem kényszerítő erejű, súlyosak szólnak 5 f * viszont; ellene" , ezért a továbbiakban nem kivanunk ezzel foglalkozni. A bronztábla rokon leletei zömmel a Balkánról származnak, készítésük pontos helye azonban nem ismert, mint ahogy a keltezésük is bizonytalan. Általában az i.sz. 11-1. század közötti időszakra datálhatóak, de esetleg az i.sz. 1. század végi keltezést is feltételezhetjük. A kettős tagolású oszlopok sem segítenek a keletkezés helyének meghatározásában, mert a hellénizmus korától a középkorig továbbélő váltcsatT J I 6 cal van aolguuíc. A klasszikus ikonográfiában a férfiistenek között a kalapács Vuicanus /Hepnaistos/ és a Kabirok ábrázolásain fordul elő, a kulcs és Kerberos Plútón /Hádés/ attribútumai, a kérykeicn pedig Hermésé /Mercurias/, de együttesen egyetlen isten ismert ábrázolásain s am szerepelnek, A Kerberesszel kapcsolatba hozható személyek révén azonban közelebb juthatunk egy valószínűsíthető azonosításhoz.
