Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Hunkori kézi őrlőkő Nagymágocsról

Vörös Gabriella: HUHKORI KÉZI ŐRLŐKŐ HAGYMÁGOCSRÓL "Ke vedd zálogba senkinek alsó vagy felső őrlőkövét, mert annak életét veszed zálogba!" - olvashatjuk Mózes V. könyve 24. fejezetében. A gabona őrlésére szolgáló eszköz féltett kincs volt évezredeken keresztül egy-egy közösség, család életében. Különösen érvényes ez a kőben szegény területekre. Ezzel magyarázható, hogy alföldi ásatásainkon csak nagy ritkán bukkanunk teljesen ép őrlőkövekre, még ritkábban őrlőkő párra. Érthető tehát, hogy kivételes szerencsének tartottuk, amikor idén nyáron a nagymágocsi hunkor! szarmata te— lepfeltárásunkon eredeti helyzetben, teljesen ép őrlőkőpár « 1 * került elo. Fokozta örömünket, hogy kezimalmuakat objektumhoz is tudtuk kötni, igy újabb, lényeges adatot nyertünk a település szerkezetéhes és egy objektumegyüttes értelmezéséhez. Az őrlőkőpár előkerülése arra ösztönzött bennünket, hogy jobban utánanézzünk a kőeszközökkel kapcsolatos eddigi feldolgozásoknak. Kiderült, hogy a régészeti korokból származó kezimalmok kutatása nem tartozik az elcsépelt témák köze. Bár anyaggyüjtesünk nem lehetett az elmúlt rövid időszakban teljes, mégis biztosnak látszik, hogy mindezidáig nem készült olyan összefoglaló munka, amely az Alföld római korának kőeszköz-leleteivel foglalkozott volna. Pedig - ha nem is túl gyakran - kőeszközök kisebb-nagyobb ssámban szinte minden szarmata kori feltáráson előfordulnak. Az ép,vagy törött, de értelmezhető késimalom-tartozékok azonban csaknem kivétel nélkül szórványként kerülnek be múzeumainkba. A szentesi múzeum - a ma

gocsin kivül - ló kézimalom-tartozékot őriz. Ezek közül mindössze kettő van beleltározva. Egyetlenegynek ismerjük a centos lelőhelyét, de az sem hiteles körülmények között ke_ 4 rült elo.