Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

RÉGÉSZET ÉS HATÁRTERÜLETEI - Fodor István: Jerney János a dél-oroszországi kun sírszobrokról

két, többnyire sommás elutasítást tartalmazó megjegyzéssel intézte el. 1877-'ben Henszlmann Imre elvetette Jerney felfogását, amely szerint a szobrokat a magyar és vele általa rokonfajúnak vélt szkita, hun, besenyő és kun népességek állittatták, s annak a véleményének adott hangot, hogy létrehozóik a gótok lehettek. Jerney nyomán - igen rosszul kivitelezett és eltorzitott rajzban - néhány szobrot is leközölt.^ Henszlmann nézetét 1893-ban kitűnő érveléssel cáfolta Nagy Géza, rámutatván, hogy olyan területen is előkerültek sirszobrok /a Volga-vidéken s Szibériában egészen az Altájig/, ahol gótok sohasem éltek."' Későbben Bendefy László erősíti meg Jerney érvelésének egy részét,^ amelyre a későbbiekben térek ki kissé bővebben. A külföldi szakirodalom nyilvánvalóan azért utalt rendkívül ritkán Jerney munkájára, mert az magyar nyelven látott csupán napvilágot. Igaz, a sij»szobrok kutatásában oly nagy érdemeket szerzett K. I. Veszelovszkij megömliti Jerney munkáját, de azt csak Henszlmann idézett munkája alapján ismeri. Lényegében csupán arra szorítkozik, hogy elutasítja a szobrok 7 magyar eredetének ötletet. Az újabb munkákban már hiába keressük Jerney nevét, hiányzik az G. A. Fjodorov*Davidov és Sz. A. Pletnyova alapos összefoglaló müveiből is. J. R. Daszkiewicz és E. Tryjarski nemrég megjelent, igen alapos kutatástörténeti fejezetet is tartalmazó könyvükben több alkalommal hivatkoznak Jerneyre, értékelésük azonban nem áll másból,mint a magyar eredet elvetéséből, bár érdeméül megemlitik a szobrok akkori-állapotáról szclo leirasat. Valóban ennyi lenne csupán Jerney János érdeme e színpompás emlékanyag kutatásában? A válasz előtt nézzük, mit is ir valójában tudománytörténetünk jeles alakja a szóban forgó sirszobrokról. Jerney 1844-ben Odesszában látott először sirszobrot. A városba érkezese után röviddel megismerkedett 2í. U. Murzake-