Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Markos György: Keresztelői szokások Makón

fennmaradt a keresztelővel kapcsolatos minden cselekvés és mozzanat irányításában a bába "szertartásmester" szerepe, mig a református családok többségében az irányitó a családból került ki. A keresztelő időpontja nem volt kötött. A múlt század má sodik feléből származó adatok szerint igyekeztek .minél hamarabb megkeresztelni a gyermeket. Előfordult, hogy már születé se napján, de egy héten belül biztosan sor került a keresstelésre. Ennek oka részben az volt, hogy minél rövidebb ideig legyen pogány, mert múlt század végi szokás szerint pogányt nem szoptattak, valamint a nagymértékű csecsemőhalálozás miatt féltették a gyermeket, nehogy kereszteletlenül haljon meg A vallási eredetű ok mellett, a néphit azt tartotta, hogy fokozottan van kitéve a pogány csecsemő az ártó hatalmaknak, szemverésnek, elcserélésnek. Az 1910-es években, még a régebbi hagyományokat követve, szülés után a következő vasárnap kereszteltek, később a szüle tés után három-négy hétre tartották a keresztelőt. Adatközlőim közül arra már csak néhányan és halványan em lékeztek, hogy keresztelő előtt nem szólították nevén a gyermeket - "baba vót" vagy "az én kicsikém", ill. "sehogyse hivták" - annak pedig nyomait se találtam, hogy ebben óvó, gonoszűző célt láttak volna. Ha egy gyermek születésekor nagyon gyenge volt, betegen jött a világra, a bába azonnal megkeresztelte, nehogy kereszteletlenül haljon meg. Az ilyen keresztelő neve bábakereaztség vagy szükségkeresztelő, amire azért volt szükség, mert ke reszteletlen gyermeket nem temetett el a pap, de ha "bábakörösztséget ért", akkor keresztény emberhez méltóan temették el. • A keresztszülői tisztséget mind rokon, mind jóbarát elláthatta. Az egy családon belüli keresztszülők számát illetően kétféle szokás volt. Az- egyik szerint minden gyereknek ugyanazt a keresztszülőpárt választották, a gyermekeknek "kö-