Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984
NÉPRAJZ - Juhász Antal: Faragó specialisták és kézműves mesterek
házakat zsindelyeznek, koporsót szegeznek, esztergályos munkát végeznek. A tekenősök nem egyszer a bodnárok mesterségét űzik, a szekrénygyártók szekereket javitanak,.. " /Takáts Sándor, 1961. 94./. Úgy látjuk, hogy a középkori faragók sokoldalúságát a képesités nélküli parasztiparosok vitték tovább, amiben három tényezőnek tulajdonítunk fontos szerepet: 1. a parasztiparosok nem szakosodtak egy kézműves mesterségre, mint a céhhel!, majd az ipartestületben tömörült mestereknél fölszabadult segédek, 2. tőlük a közösség többféle famunkában való jártasságot igényelt és 3. rá voltak utalva arra, hogy mindenféle famegmunkálást végezzenek, különben nem tudtak volna megélni. 1963-ban egy faddi faragó specialista műhelyében négy faipar: az ács-, az asztalos-, a kádár- és a kerékgyárt ómes térség szerszámait találta meg a kutató /Molnár Mária 1965. 329-336./. A faddi specialista ezekkel a szerszámokkal dolgozott dunai hajómalom javitásán, készitett ladikot, faragott kapubálványt, fejfét, szerszámnyeleket, kendertörőt, szőlőprést, háztartási eszközöket és értett a zsindelykészitéshez is. Hasonló volt a legtöbb székely famegmunkáló specialista munkássága /Haáz Ferenc 1942. 62-64./. Külön kell szólnunk a házépitő faragókról, írott forrásaink tanúsága szerint a 16-18. században a farag ó megnevezés gyűjtőfogalom volt: igy nevezték mindazokat a kézműveseket, akik fából építményeket, munkaeszközöket, használati tárgyakat készitettek - akár céhbeli mesteremberek, akár képesités nélküli specialisták voltak. Lássuk a mesterségelnevezés néhány korai előfordulását. 1721: "Thóth István adv-.va magát ácsmestersógre egy néminemű Király Péter nevű faragóember mellé legéiryszámban... " 1778: "Hatzegán Ábrahám /,../ Gyermek korában ment Benyere ottan mind addig farát shâlt mig jo faragó ember és Molnár lett belőle." /Szabó T. Attila 1982. 696-697./. I8O6: "Az atyám, Pál István /.../ faragó ember lévén István Istvánnak házat csinált..." /Szabó T. Attila 1940. 193./, A példák házépitő faragókra, illetve egy esetben f ara-