Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Paraszt és pásztor faragások Hódmezővásárhelyen

pán. Hasonló egy 1848-as, amelynek diszitését főképp a szépen Ívelő, vonalakkal kialakított évszám és a T M monogram alkotja. Nyakrészét úgy képezte ki faragója, hogy a mángorló nyelével együtt egy száras tulipánnak tekinthető, A hullámvonalas diszités más mángorlókon is megtalálható: egyiken csigavonalakkal és tulipánban végződve, más darabokon pedig levelekkel szegélyezve. Ugyancsak ilyen hullámvonalakból formált az a négy madárka, amely egy évszám nélküli példány felső lapján található. A diszitmények között igen kezdetleges formában fordul elő az edényből kinövő virágtő Dezső Erzsébet 1887-es mángorlóján. Sziv is került rá, ami utalhat szerelmi ajándék voltára. Különleges darab Tóth Judité 1865-ből, mely faragott és festett. Mindkét vége caigavonalas, felső lapjának aljára emberarcot faragtak. Alsó lapját kivéve kékre, majd zöldre festették. Kiválik az eddig leirtak sorából egy 1892-es, amelynek faragása a borotvatokok széldiszeivel és rozettáival mutat rokonságot. Ilyen mértanias diszitéssel más mángorlón nem találkozunk. A mángorlókhoz hasonló, de kisebb, laposabb mosósulyokból egyetlen diszitett darab van, 1884-ben Nagy Rózának készült, leveles, hullámvonalas diszitóse is a mángorlókéval azonos. A fonás eszközének, a guzsalynak környékünkön az a változata terjedt el, amelynél a kb. 1-1,5 m hosszú rudat, a guzsalyszárat kétszárnyaa, keményfából faragott talpba erősi- * tették..Fonáskor a talpra ülve rögzítették az eszközt, amelynek elnevezése itt "gyalogrokka". Szegényebb helyeken a leány vagy az asszony, gazdahelyeken a szolgáló esti foglalatossága volt a fonás. A múlt században, különösen téli estéken, a lányok szívesen gyűltek össze egy-egy háznál fonni. Századunkra a fonók, fonókák divatja elmúlt. Ezt jelzik az évszámos guzsalytalpak is, amelyek között e századi datálásút nem találtunk, ezért koszitéaükre vonatkozóan is kevés adat áll rendel-