Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Paraszt és pásztor faragások Hódmezővásárhelyen

kok. /2./ Előfordulásuk az előző két tipussal-szemben nem köt hető konkrét időszakhoz, a legkorábbi 1705-ös, de van 1962-es is. Diszitésükben a borotvatokok őrizték meg legtovább az ősi ékrovásos technikával készült geometrikus motivumokat. Az ékrovás apró, háromszög alakú vágásai többféle variációban fordulnak elő rajtuk: csúcsaival összeforditva rombusz formákkal sort alkotnak, ugyancsak csúcsaikkal összeforditva, de egymástól eltolva adják a szélek kedvelt sormintáját az u.n. farkasfogat vagy vízfolyást. Az ékrovás másik alapmotívuma a rozetta, amelyet többnyire a tokok fedőlapjára, néha az oldalára is faragtak. A körzővel szerkesztett rozetták közül leggyakoribb a hatszirmú, stilizált virág, valamint a forgórózsa A korai mértanias diszitésből a múlt század második felének lágyabb vonalú diszitése felé átmenetet jelent egy 1857 es példány. Fedelén virágos, bimbós ágak hajlanak, sordisze azonban farkasfogas és rombuszos. Egyéb diszitési módok közül a spanyolozás fordul elő a borotvatokjainkon, pl. egy 1862-es példányon, amely könyv alakú, hasonlóképpen ahhoz az évszám nélküli darabhoz, amely karcolt és szinezett diszitésü, egyik oldalán lóháton ülő esi kossal, a másikon menyecskével. A borotvatokot állitólag Barta Mihály betyár készítette. /Felirata: "Barta Mihál it lovagol."/ A későbbi borotvatokokon megjelenő oldottabb, lágyabb vo nalú diszités az asszonyok eszközein, különösen a mángorlókon válik uralkodóvá. A "mangúló sulykot" egyszerű formájában minden parasztember el tudta készíteni, az ügyesebbek azonban - különösen ha ajándékba adták - szépen ki is faragták. Bár voltak olyan barkácsoló szegényemberek, akik télen ráérve kifaragtak néhányat, hogy a piacon értékesítsék, mégis inkább rokonságon belül készültek ezek a tárgyak: férj a feleségnek, apa a lányának vagy fiútestvér a lányte

stvérének csinálta. /3./