Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Ritka Cerambycidákról
lyosaága alá tartozó területeken kötelezően előirts /Kaán 1920, 1923/. A tarra vágást az 1898. évi 19. tc. a volt úrbéreaek erdőbirtokaira, a közbirtokossági, valamint a községi erdőkre is kiterjesztette. Ennek Kaan Károly szerint /Kaán 1920, 1923/ az lett a következménye, bogy "a tarvágésos rendszer Európa egyik nemzetének ardőjarf éaságtfbtm sem jutott olyan általános érvényre, mint Magyarsrazágoa." Természet véde Imi vonatkozásait akkor értbe tjük meg igazán, ba figyelembe vesszük, Mmájg az alföldi homoki ásit ások ekkor már intenziven folytak, a kopárf ásítás ezidőtájt indult, a szikes ás legelőfáeitás padig egyelőre csak terv formájában létezett. Alföldi viszonylatban föltétlen, más területeken túlnyomórészt az üzemtervek immár több, mint 100 esztendeje vágásfordulóikkal behatárolják valamennyi idős fában fejlődő Coleoptera létfeltételeit. Ezen vádatté nyilvánításuk sem változtat. Az Ergates faber eszmei értéke egyébként az 1/1982. /III.15./ OKTH az. rendelkezés 2. sa. melléklete alapján 1982. július 1-től 3.000 ít. A Monocharnus sartor közép—európai géncsntrumú, oligofág fenyő tápnövényü faj /Escherlch 1923, K lausnitzer és Sander 1978/. Elterjedési térképéről /Horion 1974. nyomán közli Klausnitzer és Sander 1978/ leolvasható, hogy mig makroareájának északi részein /Mémetország, Dél-Skandinávia/ a középhegységekben ós az alacsonyabb térssinü helyeken is honos, addig a délebbi vidékeken /Ausztriától a Balkán félsziget északi feléig/ kifejezetten mentán állat, A Kárpátokban például elterjedt és gyakori, a kösáphegysógekben és a medencében viszont rendkivül ritka. Magyarországon eddig az alábbi helyeken találták: Uorc. Uorc-ïaplea/?/ /Kuthy 1897/ Kősaeg, Sopron, Pécs /Kaszab 1971/. A monochamous sutor az egész eurázsiai tajgaövezetben elterjedt. Előfordulása és annak mértéke a Kárpátokban és a medencében /Sopron, Pécs, Kőszegi-besgpség/ as előző fajéhoz erősen hasonló /Kaszab 1971/. Tápnövény spektrumuk és kárté2?5