Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: Kondor Béla iróniája

foglalkozott az emberi ösztönök, balgaságok természetével, s nem riadt vissza a legvakmerőbb, legszatirikusabb ábrázolási módoktól sem. Mitoszteremtés és mítoszrombolás ez is. Nyilvánvaló igy, hogy Goyánál is minduntalan, feltűnnek a szárnyas, repülő alakzatok, egyszersmind az óriássá növesztett fátumszerü figurák. Csupán vázlatosan jeleztem itt a koadori művészet forrásvidékét. És most már rátérhetek néhány műalkotás konkrétabb megfigyelésére. A kiválasztott művek különben majdhogynem egyazon időben - a hatvanas évek közepe táján - születtek, e véleményem szerint szerencsésen énekeltetik az alkotó parabolikus, ironikus látásának legfőbb jellemzőit. Már az is feltűnő, hogy a Rakétakilövő állvány és a Szent Antal megkísértése c. rézkarcok a 3rueghel-féle monumentális és parányi léptékkontraszt elvei szerint szerveződnek, mig A repülés géniusza a nyitottabb, dualistább szellemű kompozíciós alapképletet követi. Induljunk ki e látsz-dlag szelid hangulatú, metaforikus jellegű műalkotásból. Nem újdonság, hogy Kondor most is egy kamaszos bájú, törékeny szépségű angyalt állit a képtér közepére. Annál meglepőbb viszont különös foglalatossága. Hiszen szemmel látható élvezettel önmagához hasonló szárnyaló, repülő lényt akar teremteni a halandó emberkékből. Mindez azonban tragikus és ironikus helyzetet eredményez. A festmény középtengelyében tudni illik darabjaira töredezett zuhanó repülőroncsokat, zuhanó figurát észlelhetünk. Lejjebb haladva pedig egyre kilátáatalanabhá, komikusabbá válik a repülés eszménye. Elvégre a kép bal oldalán egy csotrogány gépi masina füstölög, s a visszatérő angyali figura is a földi é® a vizi elemek kohéziójába karült. Egészében tehát a magasztos szándék és a baljós megvalósulás feszültsége élteti e műalkotást. Ami a klfejezéa terén az idillikus, tragikus ée ironikus hatások vertikális, átlóa irányú ritmuséban dokumentálódik. Agresszívebb, mozgalmasabb képzeteket mutat a Rákétakiiao