Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984
ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETTUDOMÁNY ÉS TÖRTÉNETI MUZEOLÓGIA - Marjanucz László: Lájer Dezső megítélésének problémái
A felsorolt vádpontok mindegyike logikusan - és jogosan - következett a radikális irányzat hagyományosan osztályharcos reflexéhői és mozgalmi tudatából. Kérdésünk csupán megint az, hogy a munkásság általános helyzete szempontjából, s a szegedi belviszonyok természetéhez képest a valóban lényeges kérdésekhez nyúltak-e? Nyilván lájer is számolt azzal, hogy az egyre inkább az érdekek kölcsönös függésére, és nem konfliktusára épitő "diplomáciaja M kivívja a tárgyalásokat már-már korporativ érdekegyeztetésnek tekintő munkások elégedetlenségét. Válság idején tovább nőtt az ellenszenv Lájer iránt, ennek következtében az összvezetőségi ülés bizalmatlanságot szavazott neki. Ezt azonban egy újabb összvezetőségi ülésen - a pesti Pajor Rudolf elnöklete mellett - megsemmisítették. Az eseményt kommentálva megállapítja a jelentés, hogy "Lájer, mondjuk, birja a munkásság 51 %-ának a bizalmát". •Természetesen itt nem százalékokról volt szó, hisz Jászi val együtt valljuk mi is: 51 percenttel nem lehet demokráciát csinálni. Azt sem vonja senki kétségbe, hogy az emiitett második összvezetőségi ülés kimenetelét Pesten már jó előre biz tositották. Elfogadhatónak tartjuk a memorandum érvelését, hogy Lájer "fölényeskedő, csúfolódó modorával", a magánélet szférájában tanúsított polgári attitűdjeivel meghökkentette a munkások egy részét. De ez csak a felszín. Lájer minősítésében fontosabb az, hogy programja inkább megfelelt a modern kor követelményeinek, mint ellenfeleié, s ezen az sem változtatott volna semmit, ha történetesen csak a munkások 49 %-ának a bizalmát birta volna. Jellemző egyébként, hogy a mozgalomban tekintéllyel biró munkásvezetők, mint Szepesi Imre, Vaientiny Ágoston, Dáni János, ha nem is mindig fenntartás nélkül, de támogatták Lájer irányvonalát. Tombácz Imre magnóra mondott visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Lájer, mint az SZDP és a Szakszervezet titkára a város közéletének egyik kulcsfigurája volt. Életmódját, munkája minőségét és feltételeit tekintve a város polgári középrétegei-
