Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETTUDOMÁNY ÉS TÖRTÉNETI MUZEOLÓGIA - Roboz István: Földreform és magyarság a polgári Csehszlovákiában, 1918-1938

Roboz István: FÖLDREFORM ÉS MAGYARSÁG A POLGÁRI CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1918 - 1938 Az első csehszlovák köztársaság agrárfejlődésével és ezen belül a dél-szlovákiai magyarság agrárproblémáival alig néhány tanulmány foglalkozik a felszabadulást követő hazai történeti szakirodalomban. Ezek közül kiemelkedik Dolmányos István és Arató Endre egy-egy tanulmánya. Dolmányos elsősor-, ban az agrárkérdés munkásmozgalmon belüli alakulására koncentrál, Arató pedig, aki a csehszlovák földreform nemzetiségi vonatkozásait tekinti át, a statisztikai anyagot lényeges pontokon tévesen elemzi, szükségesnek látszik tehát a probléma újbóli felvetése. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a földreform végrehajtásának milyensége folytán nem'csupán szorosan vett agrártörténeti, hanem szociológiai és nemzetiaégtörtónét1 probléma is. Nemzetiségi vonatkozása reálisan természetesen csak teljes, monografikus feldolgozásban lenne értékelhető. Az ehhez szükséges adatgyűjtés még kezdetén tart, annyi információ azonban már összegyűlt, hogy a magyarság helye a földreformban - ha csak körvonalaiban is - meghatározható. Csehszlovákiában az agrárkérdés súlya kisebb volt, mint a többi agrár jellegű utódállamban. Kisebbek voltak a regionális különbségek, mindkét országrészben a nagybirtok volt a birtokstruktúra uralkodó tipusa. Eltérést elsősorban a mezőgazdasági termelés tőkés fejlettségi szintje mutatott, Szlovákiában és Kárpátalján jelentős volt a szociális struktúra elmaradottságai az aktiv lakosságnak mindössze 12 %-a dolgozott az iparban, a mezőgazdaságban pedig több, mint 70 %-a. Az eredeti elképzelések szerint a földreform egy általános szocializálás! programban kapott volna helyet. Végül is a szocializálás kizárólagos terepe az agrárszféra lett. A