Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Tóth István: Révész Pál asztalos és vendéglős élete dokumentumai alapján

rálásáról beszélnek. Precízen vezeti emellett háztartási vásárlási, áruraktár, pénztár-, forgalmi sdó könyveit. Ezek a dokumentumok egységárakat is feltüntetnek. Ezekből életszínvonalára, vagyoni helyzetére, vásárlási szokásai­ra, az anyagbeszerzés területeiről, ''éréről, háztartása nagyságára, igényességére, sőt étkezési szokásaira is meg­lehetősen pontosan tudunk következtetnie Annál is inkább, mivel ezek hosszabb időt ölelnek fel. Igy azután még az egységárak folyamatos megjelölésével az inflálódás folya­matára, mértékére is igen jó forrásul szolgálnak mind a 20-as évek első felére, mind az 1945-től 1946. augusztus l-ig terjedő időre. Naptárában 1944. október 11-én a fel­szabadulás napját is pontosan, feljegyzi: "Orosz bevonulás napja reggel." 1944. október 23-án már szabad mozgást biztosító mun­kásigazolványa van. A Szalámigyárban csontozó - mindössze 4 hónapig. Vendóglősiparát 1949. augusztus 31-ig folytat­ja. Ezt követően kertész, fűtő és ács 1959 végéig a Szege­di Textilműveknél, 1960 januárjától nyugdíjas. Anyagai er­re az időszakra is vannak. Mintha azonban felgyorsulna kö­rülötte az idő mozgása, fia elválik, felesége 1973-ban meghal, 1979-ben fia is. 1982 októberéig egyedül, magányo­san él. 1982 októbere és 1983 áprilisa között az Alsóváro­si Szociális Otthon lakója- Memóriája ép, fizikai ereje egyre csökken. Szép, tisztes kort élt meg. Gyakorlatilag három, egy­mástól különböző Magyarországon, három különböző vagyoni, egzisztenciális helyzetben, de mindig egy és ugyanazon el­vekkel. Jó alkalmazkodó képesség kellett míndehhsz, de még­sem úgy, hogy feladja humánumát, vagy éppenséggel önmagával ne törődjék. Megjegyezhetjük, hogy a társadalmakban, amelyekben ált, sosem volt közömbös. Az elvtelenségig és érséketlensé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom