Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Tóth István: Révész Pál asztalos és vendéglős élete dokumentumai alapján

rálásáról beszélnek. Precízen vezeti emellett háztartási vásárlási, áruraktár, pénztár-, forgalmi sdó könyveit. Ezek a dokumentumok egységárakat is feltüntetnek. Ezekből életszínvonalára, vagyoni helyzetére, vásárlási szokásaira, az anyagbeszerzés területeiről, ''éréről, háztartása nagyságára, igényességére, sőt étkezési szokásaira is meglehetősen pontosan tudunk következtetnie Annál is inkább, mivel ezek hosszabb időt ölelnek fel. Igy azután még az egységárak folyamatos megjelölésével az inflálódás folyamatára, mértékére is igen jó forrásul szolgálnak mind a 20-as évek első felére, mind az 1945-től 1946. augusztus l-ig terjedő időre. Naptárában 1944. október 11-én a felszabadulás napját is pontosan, feljegyzi: "Orosz bevonulás napja reggel." 1944. október 23-án már szabad mozgást biztosító munkásigazolványa van. A Szalámigyárban csontozó - mindössze 4 hónapig. Vendóglősiparát 1949. augusztus 31-ig folytatja. Ezt követően kertész, fűtő és ács 1959 végéig a Szegedi Textilműveknél, 1960 januárjától nyugdíjas. Anyagai erre az időszakra is vannak. Mintha azonban felgyorsulna körülötte az idő mozgása, fia elválik, felesége 1973-ban meghal, 1979-ben fia is. 1982 októberéig egyedül, magányosan él. 1982 októbere és 1983 áprilisa között az Alsóvárosi Szociális Otthon lakója- Memóriája ép, fizikai ereje egyre csökken. Szép, tisztes kort élt meg. Gyakorlatilag három, egymástól különböző Magyarországon, három különböző vagyoni, egzisztenciális helyzetben, de mindig egy és ugyanazon elvekkel. Jó alkalmazkodó képesség kellett míndehhsz, de mégsem úgy, hogy feladja humánumát, vagy éppenséggel önmagával ne törődjék. Megjegyezhetjük, hogy a társadalmakban, amelyekben ált, sosem volt közömbös. Az elvtelenségig és érséketlensé-