Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: Shvoy Kálmán élete a hagyaték tükrében

polgárság mentalitásban, úri szokásokban megnyilvánuló lelki-alkati közössége fejeződött ki ebben a házasságban. Nem sokáig élvezhette azonban a békés csapatszolgálatot, meri 1914. július 28-án neki is frontszolgálatra kellett jelentkezni. Megjárta szinte az összes harcteret: szerb, orosz, olasz, román. Hősies magatartása többször kiváltotta "ö csá szári apostoli királyi fennsége legfelsőbb megelégedését',', s ezt a legfőbb hadúr hat kitüntetéssel honorálta. Négyszer részesült német elismerésben is. 1918. január 1-én -soron kivül- őrnagyi rangot kapott. 1918. november 16-án tért vissza Szegedre a hadszintérről. Az akkor már lázas ütemben folyó forradalmi mozgalmakkal nem tudott azonosulni. Ezért Tabódy ezredes, valamint Dettre János kezdeményezésére elmozdították állásából. Ezt az esetet kommentálta úgy a Szegedi Friss Újság, hogy "Shvoy a forradalom kitörésének az első napjától ellenforradalmár volt". Ugyancsak ez az újság irta 1935. március 31-i számában, hogy Shvoy "1919 márciusától kivételes értékű szervező tehetségével e nemzeti hadsereg felépitésón fáradozott, majd júliustól a nemzeti hadsereg első hadseregének vezérkari főnöke lett". Ezt a szervezőmunkát ismerte el Horthy 1922. november 15-én kelt dicsérő oklevele. Shvoy tehát fonto6 ezerepet játszott a szerveződő ellenforradalom katonai bázisának kiépítésében. Egy Szegeden 1919. július 1-én kelt kinevezési okmány a következőket tartalmazta: "Nagyságodat, Szegeden és környékén felállitan dó magyar katonai erő vezérkari főnökéül szemeltem ki", aiáirás: Károlyi. Ezek után érthető, hogy igazoló lapjára 1920. június 12-ér. az alábbi mondat került: "Shvoy Kálmán őrnagynak, a forradalmi mozgalmak keletkezése óta tanúsított magatartása igazolt". Majd látni fogjuk, hogy ezt a szélsőségektől irtózó- katonaembert egy másfajta történeti szituációban újra igazolják. 1922 - 1924 között a honvédség vezérkari főnöke volt,