Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.
NÉPRAJZ - ifj. Lele József: Gyöngyösbokréta Tápén
ifj. Lele József : GYÖNGYÖSBOKRÉTA TÁPÉN A régi tápai ember daloskedvű, ha zenét hallott, ner.. állta meg tánc nélkül. Idősebbek lakodalomban, fiatalok inkább bálban mulattak. Mivel a folklóranyag romlásától, kipusztulásától évszázadokon át nem kellett tartani, külön közösségek csak akkor szerveződtek ápolására és mentésére, amikor a nótás világ kezdett a népdalok fölé kerekedni. Addig viszont nagyon sokan sírba vitték dal-, zene- és tánet udományukat. 1910 táján Incédi Endre tápai kántortanító kis közösséget gyűjtött maga köré, amelyből templomi énekkart szervezett. 1928-ban Incédi helyére Csóti Mihály került, aki életre hivta a tápai Dalárdát . Ez a társaság már nem csak templomi énekeket adott elő, nem csak templomban énekelt. Csóti kántor tápai gyűjtésű népdalokat is tanított, egy részüket maga gyűjtötte. Az ily módon többoldalúvá fejlődött énekesek eljártak vidékre is - templomi ének-, illetve népdalos találkozókra. A Csóti Mihály által vezetett tápai énekesek a Magyar Hon Dalegylet nevet vették föl, amely társaság 1941-ig, Csóti Mihály haláláig volt együtt. A kántori tisztet ezután Waldmann József töltötte be, aki újjászervezte az énekkart, de profiljuk nem változott a fölszabadulásig. 1948-tól viszont mar csak az új társadalmi rendszernek megfelelő dalokat dalolhatták, amelyekkel kulturális seregszemléken leptek föl. Ettől fogva hosszú időre elhallgattak a szép népdalok, helyettük Tápén is a műdal, a nóta és a csasztuska jutott előtérbe. A Dalárda mellett már a húszas évek elején - részben a dalárda-tagokból - szerveződött a színjátszó csoport Ábrahám Jenő , Bunyik József , Kovács Séndorné , Parragi Róza tanító, valamint Boga Dezső orvos és Lele József helyi születésű ta-
