Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Szeged vidéki régészeti adatok a Kárpát-medencei avarság eredetkérdéséhez

mezkékkel díszített tegeze jelenti. Ezt a leletet 1935-ben rekonstruálta László Gyula, részletes leirása azonban csak húsz évvel később jelent meg /László 1955. 224-226/. Ez utóbbi segítségével készítette el H.Tóth Elvira a 70-es évek elején előkerült kunbábonyi kagáni sir tegezeinek rekonstrukcióit is. ° Pontosan ugyanilyen szerkezetű a Pécs-köztemető 30. sírjában talált tegez szájrésze is /Kiss 1977. Pl. XXXVII. 9/. További hasonló leletet a Kárpát-medence területéről nem ismerek, egyetlen pontos keleti párhuzamuk a VII. század első felére keltszett perescsepinai leletben fordult elő - ugyancsak aranylemezből /Erdélyi 1982. 11.

t. VI./. Az avar kori leletanyagból elkülöníthető fémlemezekkel diszitett tegezek csoportjához csak az emiitett négy lelet sorolható, s feltűnő, hogy valamennyi esetben előkelő /sőt három esetben fejedelmi/ sírokból származnak. Tekintettel arra, hogy a tegezszáj peremét szegélyező fémlemezeken kopásnyomok nincsenek, feltételezzük, hogy e tegezek nem is voltak mindennapi használatban, csak méltóságjelvényként funkcionálhattak. /4b/ Fentiekkel szemben a faragott csontlemezekkel díszített másik tegeztipus feltehetőleg köznapi használatra készitett. a közrendű harcosok fegyverzetéhez tartozó eszköz volt. E tegezek díszítésére szolgáló csontlemezek közlése ugyan a századforduló óta folyamatos, s tipológiai leírásuk is megszületett már századunk közepén /Kovrig 1948/; funkciójuk meghatározása azonban csak a móri tegez feltárásának ós közlésének /Török 1954/, ill. a fehértói tegezek fenti elemzésének köszönhető. A díszített csontlemezek körében - Kovrig I. rendszerét kiegészítve - négy nagy csoportot különíthetünk el: 1. szeles, téglalap alakú, hajlított lemezek, általában indadiszitéssel, a tegez nyakáról; 2. keskeny, egyik végükön egyenesen levágott, másik vé-