Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.
KÖZMŰVELŐDÉS - Hegedűsné Dékány Magdolna: Múzeumi tárlatvezetések módszertani problémái
lést megvalósítani : 1. Számitásba kell venni az emberek életkorát. Iskolásoknál az iskolában szerzett általános és művészeti ismeretekhez való igazodás kötelező. Felnőttkorban pedig az életkori sajátosságok döntőek. 2. Felnőtteknél az általános műveltség , az izlésállapot , valamint a képzőművészet formanyelvében való j ártassáq foka is számitásba veendő. 3. Lényeges körülmény a lélektani motiváltság, noha ezt a tervezésnél számitásba venni nem könnyű. 4. A nevelés-művelés akcióinak várható hatása nagymértékben függ az érdeklődés intenzitásától, az aktivitás szintjétől. A következő aktivitási fokozatokkal számolhatunk: a. / Elsődleges, valóban hozzáértő közönség . A felmérések szerint a lakosság legfeljebb 3-5 %-a. b. / Másodlagos közönség az érdeklődők csoportja. A lakosság 20-25 %-a, ők mennek el időnként múzeumokba, kiállításokra, formálnak véleményt. /Ők igyekeznek esztétikai igénynyel disziteni lakásukat./ Elsősorban iskolai végzettség határoz, társadalmilag pedig a szellemi foglalkozásúak és a jól kvalifikált szakmunkások egy csoportja tartozik ide. c. / A harmadlagos közönség inkább potenciálisan nevezhető annak. Munkások között végzett vizsgálatok kétségtelenül bizonyítják e potenciális közönség jelenlétét, de ha nem veszszük figyelembe igényeiket, a csoport átmegy a „nemközönség"be, abba a rétegbe, amely mindenestül kivülmarad az autonóm képzőművészet áramán. d. / Valamint a „ nemközönség ". Az aktivitás fokának ismerete már eligazítást ad a népművelő számára. Az életkorral társítva elegendő a nevelési.
