Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

KÖZMŰVELŐDÉS - Hegedűsné Dékány Magdolna: Múzeumi tárlatvezetések módszertani problémái

Hegedűsné Dékány Magdolna: MÚZEUMI TÁRLATVEZETÉSEK. MÓDSZERTANI PROBLÉMÁI A múzeumok szerepe a közművei^"- sben - mint tudjUK jelentősen megváltozott az utóbbi evekben. E megváltozott szerep nem csak számos új forma létrehozását követelte meg, de olyan hagyományos módszer felülvizsgálatát is, mint a tárlatvezetés. Hódmezővásárhelyen a Tornyai Dános Múzeumban nagy hagyományai vannak a tárlatvezetésnek és változatlan intenzitással igényli a közönség. Ezt támasztja alá 1981ben végzett felmérésünk, miszerint 200 megkérdezett látogató 75 %-a szükségesnek tartja a tárlatvezetést. De nemcsak ez a tény, hanem a három évtizede évente ismétlődő Őszi Tárlat ad lehetőséget a népművelőnek, hogy a művészeti nevelés - szűkebben a képzőművészeti nevelés - területén Kitűzött célokat ezáltal elérhesse. A művészeti nevelés célja nem csupán a szép felismerése, megértése és átértékelesére való felkészites, hanem az egész ember nevelése - müvelése, sokoldalú, harmonikus fejlődésének elősegítése. A nevelés köre kiterjed a gyermekrcl az ifjúságra és a felnőttekre is. A népművelésnek a képzőműveszeti nevelesben két funkciót kell betöltenie. Iskoláskorban pótlólagos feladatokat lát el, ezenkivül rendelkezik egy önálló, az iskolától független, egész életre szóló funkcióval is, mely természetesen fontosabb, lényegesebb a pótlólagos feladatoknál. A művészi befogadó és megismerő képesség kifejlesztését egyedül az iskolától nem remélhetjük. A művészetekben való jártasságok és készségek elsajátítási lehetőségeit, állandó továbbképzését a permanens közművelődéstől és az esztétikai neveléstői várhatjuk. A művészeti neveles elméleti iránymutatásai megvannak, de a gyakorlat, a realizálás bonyolultabb. Az izlés radikális megváltoztatásához a pedagógia változása nem elegendő,