Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

KÖZMŰVELŐDÉS - Hegedűsné Dékány Magdolna: Múzeumi tárlatvezetések módszertani problémái

Hegedűsné Dékány Magdolna: MÚZEUMI TÁRLATVEZETÉSEK. MÓDSZERTANI PROBLÉMÁI A múzeumok szerepe a közművei^"- sben - mint tudjUK ­jelentősen megváltozott az utóbbi evekben. E megváltozott szerep nem csak számos új forma létrehozását követelte meg, de olyan hagyományos módszer felülvizsgálatát is, mint a tárlatvezetés. Hódmezővásárhelyen a Tornyai Dános Múzeumban nagy hagyományai vannak a tárlatvezetésnek és változatlan intenzitással igényli a közönség. Ezt támasztja alá 1981­ben végzett felmérésünk, miszerint 200 megkérdezett láto­gató 75 %-a szükségesnek tartja a tárlatvezetést. De nem­csak ez a tény, hanem a három évtizede évente ismétlődő Őszi Tárlat ad lehetőséget a népművelőnek, hogy a művésze­ti nevelés - szűkebben a képzőművészeti nevelés - területén Kitűzött célokat ezáltal elérhesse. A művészeti nevelés célja nem csupán a szép felismeré­se, megértése és átértékelesére való felkészites, hanem az egész ember nevelése - müvelése, sokoldalú, harmonikus fej­lődésének elősegítése. A nevelés köre kiterjed a gyermekrcl az ifjúságra és a felnőttekre is. A népművelésnek a képző­műveszeti nevelesben két funkciót kell betöltenie. Iskolás­korban pótlólagos feladatokat lát el, ezenkivül rendelkezik egy önálló, az iskolától független, egész életre szóló funk­cióval is, mely természetesen fontosabb, lényegesebb a pót­lólagos feladatoknál. A művészi befogadó és megismerő képes­ség kifejlesztését egyedül az iskolától nem remélhetjük. A művészetekben való jártasságok és készségek elsajátítási lehetőségeit, állandó továbbképzését a permanens közművelő­déstől és az esztétikai neveléstői várhatjuk. A művészeti neveles elméleti iránymutatásai megvannak, de a gyakorlat, a realizálás bonyolultabb. Az izlés radiká­lis megváltoztatásához a pedagógia változása nem elegendő,

Next

/
Oldalképek
Tartalom