Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

RÉGÉSZET ÉS HATÁRTERÜLETEI - Vörös Gabriella: Későszarmata fazekasműhely Sándorfalva-Eperjesen

kőtörmelék szintén csak a Maros hordalékában lelhető fel. Az elemzések eredményei is azt bizonyítják, hogy ezeket az edényeket nem itt, helyben készitették, hacsak nem feltételezzük, hogy a soványitóanyagot hosszú kilométereket megtéve a Marosról szállították. A telepen meglepően sok kőeszköz került elő: csiszolókövek, őrlőkövek, fenőkövek. Anyaguk vöröshomokkő, csillámpala, kvarcit, andezit. Lelőhelyük minden valószínűség szerint Erdély területe. Amig azonban a nélkülözhetetlen eszközök alapanyaga, vagy inkább maguk a kész őrlőkövek és fenőeszközök kereskedelmét, hosszú úton való szállitását természetesnek érezzük, elgondolkoztató, hogy vajon miért és hogyan kerültek az Alföldre ezek a törékeny, kényes kerámiatárgyak? Ha kereskedelmi utat feltételezünk, akkor e tárgyak funkciójából kell kiindulnunk. Tudvalevő, hogy a ho mokkái, apró kavicsokkal erősen soványitott edények sokkal inkább alkalmasak a főzésre, mint a szerves anyaggal, vagy egyáltalán nem soványitott anyagú edények. Vaday Andrea a későszarmata agyagbográcsok eredetének kutatása során arra az eredményre jutott, hogy hazai későszarmata leletanyagunk és a IV. századi Dobrodzien csoport közös gyökerekre, és keleti kapcsolatokra vezethető visz18 aza. Mivel a bográcsok az általam ismertetett fazekakkal egyidőben, velük azonos telepeken jelennek meg, és nem csak anyagukban, hanem diszitésmódjukban is sok a hasonlóság, Va day Andrea eredetkutatásénak eredményei a fazekakra is érvényesek lehetnek. Hozzátesszük, hogy a bográcsok ugyanúgy főzőedények, mint a fazekak, de amig a fazekak kemencében való főzést feltételeznek, a bográcsok egyértelműén a szabadban való ételkészités eszközei. Számuk, a fazekakéhoz ké pest elenyészően kicsi. Gondolatmenetünk végere logikailag egy feltevés kívánkozik. A telepeken megjelenő új kerámiatipusok, idegen fazekak, bográcsok, a sírokban lelt, a korábbi időszak lele-