Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

RÉGÉSZET ÉS HATÁRTERÜLETEI - Vörös Gabriella: Későszarmata fazekasműhely Sándorfalva-Eperjesen

tett, hiszen itt kellett berakniuk az égetésre előkészített edényeket. A rostélyt lo cm étlagvastagságú agyagtapasztással alakították ki. Először a támfalra keresztben kisebb-nagyobb faágakat raktak - a leemelt rostélyon jól látszanak ezek kiégett nyomai - végeik a körkörös padkán támaszkodtak meg. A kemencét használatbavétel előtt legalább egyszer kiégették. Az előzetes égetés csupán a rostély rögzítését szolgálta. Ezután következett az égetőtér aljának, oldalának, a támfalnak és a kiégetett rostélynak a lesérozása. A rostély alsó, a tüzelőtér felé esó részét nem tapasztották ki, hiszen ez elég körülményes, és felesleges is lett volna. A sándorfalvi fazekaskemence szerkezete hasonló a kel 6 7 ta kemencék, illetve a rómaiak egyik típusához, keretre is csaknem pontosan megegyezik a szekszárdi avar fazekasQ műhely kemencéivel. Mindez csupán azt jelenti, hogy az azonos szerkezetű, közel azonos méretű kemencékben nagyjából azonos égetésű kerámiát állítottak elő. II. A fazekasműhely és a telep kerámiaanyaga A fazekaeműhely működése a telepen az alábbi kérdéseket veti fel. Milyen edényeket égettek az ismertetett kemencében? A telepen előkerült összes edényt itt, helyben készitették-e? Abban az esetben, ha el lehet különíteni a telepen előállított és az idegen edényeket, az idegennek tartható fazekastermékek milyen úton, hogyan kerültek a te lépre? A kerámiaanyagot öt, jól elkülönülő csoportra tudjuk osztani. Q I.csoport : Zöld mázas korsó és dörzstál töredékei, valamint egy vörössel festett edény töredéke tartoznak az I. csoportba. Egyértelműen idegen, római áruk, akár a kései, az ugyancsak a 4. század végére, az 5. század elejére keltezhető üvegpoharak, üsszesen 9 db.