Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Gaskó Béla: Múzeum és természetvédelem

dély szükséges. Az engedély megszerzése pedig - ha egyál­talán sikerül - nem egyszerű dolog. Sokszor napokig tartó utónjárást igényel. Ha lövés érte az állatot, körülményes bebizonyítani, hogy nem a megtaláló ejtette el. Területi elhelyezéséből adódóan az OKTH-nak nincs mindenütt megfe­lelő döntési jogú kirendeltsége. A tetem elvileg két úton juthat a megfelelő központba. Vagy személyesen kell beszál­lítani , vagy csomagként el lehet küldeni. Tulajdonképp e­gyik megoldás sem jó. Az első ellen a költséges utazás és egy nap elvesztése, a második eilen közegészségügyi megfon­tolások es anyag tönkremenetele szól. Játsszunk tovább a gon­dolattal. Legyünk optimisták. Tételezzük fel, hogy a külde­mény végül mégis épségben érkezik meg. Ilyenkor a már emiitett 8/1982/III.15./ Mn.sz. rende­let 33. §-ának 2. pontja lép életbe: "A természetvédelmi ha­tóság védett állatfaj egyedének gyűjtésére, befogására és elejtésére adott engedélyében meghatározhatja az állattal rendelkezni jogosultat is". Elhullott állatról lévén szó, a hangsúly a rendelkezni jogosulton van. Ilyenkor rendszerint az állat elkobzása és újabb utaztatása történik. Mire a preparátor kezébe kerül, már nem sokat lehet kezdeni vele. Célszerű lenne, az ügyvitelt is egyszerűsítené, ha a természetvédelmi törvények valamilyen leendő pótcikkelye ezt a jogosultságot egyértelm'en a 2/1965/1.8. /MM sz. ren­deletének 4 §.-a alapján állapitaná meg. Ahol nincs a me­gyében természettudományos múzoumi gyűjtemény, ott ennek szerepét más gyűjtemények vehetik át. Igy pl a regionális múzeumi gyűjtemények, az egyéb intézmények gyűjteményei, esetleg a védett magángyűjtemények. A múzeumi preparátumok semmiképp sem az öncélú fel­halmozás kellékei. Ahhoz, hogy védeni tudjunk egy állatot, először azonosítani kell. A megszigorodott természetvédel­mi törvények az összes gerinces csoportnál az "élve haté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom