Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

RÉGÉSZET ÉS HATÁRTERÜLETEI - Bokorné Nagy Katalin: Kísérlet az újkőkori tetőnehezékek meghatározására

nek elő, mert a beszakadó tetőről zömmel egy helyre gurultak össze a nehezékek. Azonban nemcsak csomókban, hanem szétszórtan gödrökben is találunk nehezékeket, ami arra utalhat, hogy az elrongélódott, leégett házak maradványait, igy a nehezékeket is a tereprendezés során széthúzták, gödröket temettek be velük. A Kopáncs Kovács tanya 1932-es ásatásról közölt fotó /Banner Dolg. 1932. XVI/ alsó kép/ és a fotó alapján az egyes nehezékek azonosítása azt mutatja, hogy a hengeres és félig átfúrt nehezékek vegyesen feküdtek a ház padlóján. Mihez tartozhattak a félig átfúrt nehezékek? Ezek a háztetőnyársak végén voltak. A néprajzi szakirodalomból fából, szalmából ismerünk háztetőnyársakat. A gerincvégekbe tűzött daraboknak bajelháritó szerepet tulajdonítanak /Magyarság Néprajza I. k. 454-455 és 459-463 kép; MN I. k. 166. old; MN I. k. 423. kép; MN I. k. 163. old; sajnos az újabb szakirodalomban nem találtam leírást a háztetőnyársakról/. Párhuzamként megemlíthető, hogy a kazlak tetejéből kiálló nyársat leborítják fazékkal, köcsöggel, hogy a kazalba a fa mentén ne csurogjon be a víz /MN II. k. 154-156 old/. A Körös kultűrás gaztetőknél a nehezékekkel teleaggatott leszorító kötélzet mellett még tetőnyársakkal is védték a tetőzetet a rongálódástól, esetleg - mint a néprajzi megfigyelések mutatják - bajelháritó, védő-óvó szándékkal kerültek a tetőkre. A régészeti irodalomban eddig többen is megkérdőjelezték a díszített agyagtárgyak, hálónehezékek funkcióját /Kutzián, Nepper/, de alig néhányan próbálkoztak más, konkrét javaslattal /melegítő alkalmasságok, számoló vagy tulajdonjelző tárgyak/. Mindezek után valószínűbbnek tartom, hogy a házak lefedési módja változott meg az újkőkor második felére - leszorító kötélzetén díszített agyagnehezékek helyett nád, faboritás - mint azt, hogy a hálós halászati mód megszűnt, illetve az újkőkor eleji di-