Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

TÖRTÉNELEM, IRODALOM-, MŰVÉSZET- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Nagy Miklós: Az 1919-es szegedi francia megszállás és a város ellenforradalmi gócponttá alakítása

helyezte hivatalába a Károlyi kormány idején kinevezett koalíciós polgári vezetőtestületet. Határzárral vágták el a várost a Tanácsköztársaság területeitől, lehetővé téve mindezzel a kapitalizmus mielőbbi restaurációját Szegeden. Az emiitett lépéseket nyilvánvaló osztólyérdekeik mellett megszállói érdekeik is motiválták, ugyanis a várost és környékét a Budapest ellen tervezett intervenció kiindulóbázisénak tekintették. Terveik megvalósítása érdekében, tehát feltétlenül biztosítani akarták uralmukat a város felett. A franciák politikai hatalomátvételét követően több ellenforradalmi csoport kezdte meg működését Szegeden. A Zadravecz vezette alsóvárosi kulák szervezkedés, a nagykereskedő, nagybirtokos csoport és a hivatali tisztviselőket, ügyvédeket tömörítő kevésbé jelentős ellenforradalmi társaságok mellett csak a monarchiste katonatiszteké és a Kelemen 3éla vezette dzsentri-középbirtokos szervezkedés képviselt számottevő politikai erőt. A bécsi Antibolsevista Comité vezetői kénytelen-kelletlen vették tudomásul a magyarországi ellenforradalmi tö mörüléseket, ugyanakkor egyre inkább terjedni kezdett körükben az a felfogás, hogy az antant csak az országon belü li szervezkedéseket támogatná. Clemenceau április 14-i rendelkezése - amely engedélyezte fegyvertelen magyar csapatok francia vonalakon történő áthaladását - megteremti;tte annak lehetőségét, hogy a francia megszállás alatt lévő területeken ellenforradalmi bázisokat hozzanak létre. A bécsiek kezdetben Pécsett szerették volna megszervezni az ellenforradalmi központot, tervük azonban az észa ki határkiigazitésokat tervező jugoszláv kormány ellenállásán meghiúsult. Szután került előtérbe a francia megszel lás alatt álló Szegeddel kapcsolatos elképzelés, számítva arra, hogy a városban - Budapesthez viszonylag közel - meg