Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

NÉPRAJZ - Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza

Tóth Ferenc: ERDEI FERENC SZÜLŐHÁZA Erdei Ferenc Antheus személyiségű ember volt. Széttéphetetlen kapcsolat fízte szülővárosához, amely meghatározó szerepet töltött be életében. Erről ő maga igy vallott: "Makói vagyok. Itt születtem, itt nevelkedtem. Az élet minden vonatkozásában itt szereztem inditó és alapvető élményt: mun kában, tanulásban, tudományban, politikában, közéletben, sikerekben és csalódásokban és persze szerelemben is." Ahogyan Bálint Sándor az utolsó szegedinek nevezte magát, úgy tekinthető Erdei Ferenc az utolsó makóinak, sőt a legmakóibb makóinak. A város történetileg kialakult politikai szelleme éppúgy benne élt, mint a makói emberei: eget ost romló alkotó tevékenysége, tenni akarása. Erdei Ferencet nem lehet megérteni a város ismerete nélkül. Őseinek keservei, küzdelmei, vágyai, messianizmusa teljesedik ki benne. Magába szivta a nyugtalan mezőváros hagyományait és mindvégig azonosult is velük. Mindez a folyamat abban a szülőházoan kez dett kibontakozni benne, ahová makói látogatásai során haláléig rendszeresen eljárt, noha azt még gimnazista korában el adták szülei. Erdei Ferenc életében annak is meghatározó szerep jutott, hogy - valamennyi őséhez hasonlóan - a szentlőrinci vá rosrészben született. A szigorú jobbágy sorból már Mohács elctt kiemelkedő és bizonyos szaoadságjogokra szert tevő makó iak a reformáció idején egy emberként felvették az új hitet, ezzel is kifejezve rebellis felfogásukat. A szentlcrinci városrész a Marossal és a Nagyérrel körülhatárolt természetes védősáncait a 18. század közepére kinőtte, keleti irányban terjeszkedett tovább. Erdei Ferenc szülőháza ezen a kirajzási területen állt. 0 magát a nyugtalan szentlőrinci városrész szülöttjének tekintette. Magába is szivta er.r.ek történetileg kialakult politikai szellemét. Az itt átélt mély benyomások képezték azokat a tradicionális gyökereket, amelyek