Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Nagy Ibolya: A szentesi kubikosok élete

ragaszkodáséból is tette azt. A kubikosok jelszava volt: "Hív a föld!" Különben a kubikcsségnak ez ősi szokása voltí Mit takar ez a "Hív a föld!"-jelszó? "ős valami, le kell aratni", "Az volt az első, a kényérnekvaló, télen, mikor a legnagyobb a hiónység, a kenyérnekvaló megvolt, arra nem kellett gondolni" - magyarózzák. Válaszukban rejlik: munkájuk nem adott biztonságot anyagi értelemben, ami érthető, ha a gyakori munkanélküliségre gondolunk, s egyrészt ezért, másrészt, mivel a földművelés munkaértéke nagyobb számukra, érzelmileg sem kötődtek teljesen az általuk végzett munkához. A problémát jobban megvilágíthatjuk, ha törekvéseiket, elérendő céljaikat figyeljük. Meglátásom, hogy itt két különböző irányról beszélhetünk. Az egyik csoportba tartoznak azok, akik alapvetően paraszti közösségből kiszakadva oda is akarnak visszatérni, de nem cselédként, napszámosként, hanem saját földdel, személyével szabadon rendelkező kisgazdaként. Legjellemzőbb példaként hadd idézzek egy ezegvári kubikossal folytatott beszélgetésből: "A föld, az igen, az volt a legbiztosabb, két-hórom öreghold, ha termett, az mór megtermetté, ha öten voltak is, a kenyérrevalót. így mér meg lett volna könnyebbítve az élet, akkor meg teljesen szabad lett volna, független." A másik cél - s ide tartoznak azok, akik szakértelmükből akartak biztos egzisztenciát teremteni - levetkőzve a földhöz ragaszkodás örökségét. Főleg többgenerációs kubikoscsaládok tagjai s a városban élők tartoznak ebbe a csoportba. E törekvés felől közelítve érthetjük meg a kubikosség öntudatlan-tudatos szembeszállását a fennólló társadalmi-gazdasági renddel. A kubikos munkaereje közönséges piaci érucikk, melyet, mint egyetlen vagyonukat, minél jobban értékesíteni törekedtek. S mikor túl nagy volt a társadalmi feszültség, kapcsolatba léptek a szervezett kisipari munkássággal. Míg a másik oldalt jobban