Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - T. Knotik Márta: Makói viseletek a XIX. század második feléből

T. Knotik Márta: MAKÓI VISELETEK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBŐL A témával való foglalkozást az új makói múzeum állandó kiállítása tette időszerűvé. A századfordulós piac-dioráma figuráinak felöltöztetéséhez férfi és női öltözetekre volt szükség. A makói múzeum aránylag fiatal néprajzi gyűjteménye ilyeneket nem tartalmaz, ezért a szegedi múzeum 19o6 és 19o8 között Makón és a makói tanyékon gyűjtött ruhadarabjait vettük szemügyre. Ezek között sajnos a férfi viselet körébe tartozót egyet sem találtunk. így a gyűjtés női ruhadarabjaiból és pár szoknyarekonstrukcióból tudtuk összeállítani az öt női öltözetet. Az a tervünk, hogy az 1857-ből ismert színes ábrázolás makói parasstpérjához hasonló öltözetű bábukat állítsunk ki, tárgyi anyag hiányában nem valósulhatott meg. Sőt az 188o körüli években készített Bietler-felvétel, Szalay József és felesége időskori öltözetét sem tudtuk összeállítani. A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében őrzött darabok restaurálása, helyreállítása során alapos megfigyeléseket végezhettünk szabás, alapanyag, varrás, díszítés, belelés vonatkozásában. A kézzel varrt pruszlik szabás, anyag és megvarrós tekintetében is a legrégiesebb. Mély karöltője szabad teret ad a hozzávaló ing bő ujjának. Fekete selyem alapszövetébe az elszórt virágcsokrokat zöld-vörös-kék-fehér sodratlan selyemfonallal brossírozták. Házivászonnal bélelték. Szirbik Miklós 1835-ben fényűzőnek jellemzi a makói viseletet: "pántlikával vagy aranycsipkével ékesített puszli"-t viselnek. Az 1855-ös Palugyay-leírós "a hón alatt és elől igen kivágott kurta mellény"-t említ. Török Koroly 1867-ben az alföldi öltözködés kapcsán a "puszii" viseletét elmúltnak tartja. A fekete atlaszselyemből készült, lefelé bővülő