Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.
Néprajz - Juhász Antal: A réti mészkő kitermelése és alkalmazása a Duna–Tisza köze déli részén
tó éa Ménesjárós dűlőben végtak. A példák számét még szaporíthatnám, de ennyi is igazolja, hogy a Duna-Tisza közén legalább a XI. század óta tudtak a terméskő előfordulásáról és alkalmazták is templomok építésénél. Bálint Alajos a középkori Nyársapát ásatása során 18 házat tárt fel és ezek közül ötöt terméskő alapozásúnak talált. Terméskőből épült a középkori templom alapfala és a cintermet körülzáró kerítés is. A település a XV. szózad végén és a XVI. század első felében élte virágzását, s a század második felében elpusztult. Több adattal rendelkezünk a réti mészkő XIX. századi, XX. század eleji alkalmazásáról. A Fallavicini uradalom területén található Kővágó semlyék ről /ma Sóndorfalva hatóra/ írja egy 1845. évi levéltári forrás: "Föltartja magának az ... Uraság a kővágói semjékben a kőfejtésnek akár mikori szabad használatát ... ezen kőfejtéshez való szabad járást, és azon térséget, a hol a kövek találtatnak, és ösze rakatnak, a haszonbérlőknek ellenezni nem szabad." Visszaemlékezésekből is tudjuk, hogy az uradalom a majorsági építkezéseken - pl. istállók építéséhez - nagy mennyiségű réti mészkövet használt fel. Fényes Elek írta 1847-ben megjelent országié írásában, Csongrád megye természeti képét ismertetve: "... némelly helyeken egy-két ásónyom után szélesen elterjedő, de csak alig egy lábnyi vastagságú lyukacsos, sárgás kemény kő bőséggel találtatik, mellyet itt közönségesen terméskőnek neveznek, s épületek alapköveibe, sőt téglák közé, a falakba is haszonnal rakatik." 1981 szeptemberében Üllés határában megtekintettem az egykori Wolf-major /ma TSz-major/ területén lévő borospincét, melyet a termelőszövetkezet dolgozói éppen bontottak. A terjedelmes pince oldalfala és boltozata ré ti mészkőből volt kirakva, amit a volt birtokos saját földjén, kiskunmajsai emberekkel vágatott. A pince 19o6-