Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Régészet - Fodor István: A sándorfalva-eperjesi honfoglalás kori temető

ló magyar temetkezési rítustól. Említésre méltónak tartjuk viszont, hogy több sírban figyeltünk meg kisebb padkét és padmalyt, általános az elhunyt fejének alátámasztása oly módon, hogy a sírgödör alját a fej felőli végen magasabbra hagyták. A loo. sírban a magasan feltámasztett koponya alatt lépcsőszerűen kialakított földpadka volt. Rátemetkezést csak egy esetben figyeltünk meg: a 77. sír alsó vázának lábára egy gyermeksírt ástak rá /ez utóbbi azonban valamivel magasabban feküdt/. E második sír gödrét azonban közvetlenül egy szkíta vóz mellett ósták le, s feltehető, hogy az előző honfoglaló sírra ezt azért ástok részben ró, mert nem akarták a megtalált régebbi vázat megbolygatni, tisztelvén az ősi temetkezést. Néhány esetben a halottat megkötözve, vagy szorosan lepelbe csavarva tették sírba. Koporscnyomot sehol sem figyeltünk meg Az ezüstszemes halotti szemfedőnek két sírban akadtunk nyo mára. Két sírban figyeltünk meg jelképes lovastemetkezést /23-, 57./, ahová a lószerszámot /kengyelpár, zabla/ és feltehetően a nyerget tették az elhunyt mellé. Az utóbbi esetben, hogy a sírban a nyeregnek helyet csináljanak, a halottat félig oldalra fordították, s medencéjét - amely mellé a nyereg került - a gödör falához szorították. Itt az egyik kengyel mellett a nyereg palmettás csont díszének töredékeit is megtaláltuk. /Feltehetően mór régi, megrongálódott nyerget tettek a sírba, vagy a temetés előtt az ép csontlemezeket leszedték róla./ A tegez vasmerevítőinek töredékeit hat sírban figyeltük meg, közülük a 114. sírban a tegez szájának az egyik oldalon pontköröe díszű csontmerevítője volt, ugyanitt előkerült e tegez fedelének csontlemeze is. A tegezekben a nyilak száma változó volt, a legtöbb: 7 db. Két sírban találtunk csontos íj nyomát, az íjcsontok száma mindkét sírban hiányos volt. 3ár az egyiket kissé megbolygatta a föld