Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Régészet - Kürti Béla: Szempontok a korai avar leletanyag értékeléséhez

ötvössírok leleteinek köre /pl. Adony, Fonlak, Gétér-11, Kunszentmárton, stb/. E leletek bizánci eredeztetése bizonyos stílusjegyektől eltekintve elsősorban a kunszentmártoni ötvössír bronz- és üvegsúlyain, ill. azok bizánci jelzésein alapszik /Csallány, 1933/. A kettőspajzs alakú övdíszek körének összefoglalása közben /Kürti, 198o/ a fentieken túl néhány olyan tárgy került a kezünkbe, melyek segítségével további bizánci vonások leírása válik lehetővé. A csanyteleki övveretek általunk "hal" mintának nevezett díszítésének legjobb analőgiája Törökkanizsán került elő /Kollautz-Miyakawa, II. 197o. Abb. 15/. Az aranyból préselt nagyszíjvég azon kívül, hogy a csanyteleki övdísz hal-mintájának élethűbb, eredetibb változatét adja, egyéb díszítőelemeivel további felismeréseket tett lehetővé. A hal-figura két oldalán elhelyezkedő furcsa dísz eredetét a bizánci ikonográfiában találjuk meg. A pillanatnyilag rendelkezésemre álló egyetlen analógia ugyan néhány száz évvel későbbi /a magyar szent korona egyik zománcdísze - Moravcsik, 1938. 43o, 463/, a törökkanizsai ábrázolás eredetét azonban kifogástalanul illusztrálja. Ebben a megvilágításban azonban már a halminta is többet jelenthet puszta díszítőelemnél, s nyilván a kereszténységgel hozhatjuk kapcsolatba. Az avar leletanyag ókeresztény kapcsolataival foglalkozó könyvében /1935/ László Gyula elsősorban az ún. galambos övdíszekkel foglalkozott. Tekintettel arra, hogy ez a díszítőelem elsősorban a kettőspajzs alakú övdíszek körére jellemző, nem véletlen, hogy azok teljes elterjedési területén, igy pl. Észak-Itáliában is fölbukkan. A Nocera umbrai temető első sírjában a nagyszíjvég közepén kör alakú medaillonban találkozunk a madár alakjával /Werner, 1974. V. t.l/, éppúgy, mint az Andocs-NémetsűrCpusztai övdíszeknél is /László, 1935. I. t. 9/.